Tegnap kiszedtük a krumplit...bocsánat: burgonyát. Az igazság az, hogy úgy láttam elkezdett penészesedni, mivel elég árnyékos helyen van. Szóval úgy döntöttünk Áronkámmal, hogy inkább felszedjük. Az elvetett 20 szem krumpliból így is lett az aprók nélkül 4 kg! Tök büszkék voltunk! :)
Az apraját látjátok a képeken, amiket picit előfőztem, majd teavajon mepirítottam és a végén bazsalikommal megszórtam. Fokhagymás tejfölbe mártogatva gyakorlatilag 5 perc alatt befaltuk... :) Annyira egyszerű és mégis annyira finom volt; főleg mert a sajátunk és mert nyomokban is csak krumplit tartalmazott! :)
Krumplis Mese (Vers)
Volt egy szegényember
meg a felesége.
Krumplit ettek minden
áldott nap ebédre.
Ebédre még hagyján,
reggelre se volt más.
Hogy még a tövét is
járná meg a rontás.
De bizony ne járja,
vette védelmébe
a krumplit a szegény
ember felesége.
Ha krumpli se volna,
fölkopna az állunk.
Így hát, édes uram,
krumplit vacsorázunk.
Okos egy menyecske
volt a szegényasszony,
tudta az urára
hogy s miképpen hasson.
Nem árt, édes uram,
kendnek is azt tudni,
hogy Burgundiából
jött hozzánk a krumpli.
Hát ezért legalább
ünnep- és vasárnap
nevezzük illendőn
mi is burgonyának.
Hétköznap, amikor
sok az ember dolga,
akkor kérdezheti:
kész-e a pityóka.
Nyár elején a még
zsenge-friss gumókat
becézte az asszony
földimogyorónak.
Nemcsak eszes asszony,
ügyes is a lelkem,
minden étkezéskor
mással traktál engem.
Ha nem tudnám, észre
se venném, hogy krumpli;
nem tudnám a főztjét
sohase megunni.
Levesnek, tokánynak,
sültnek, körítésnek,
ahogy ő készíti,
meg nem enni vétek.
Így beszélt az ura,
az egész környéken
nincsen olyan asszony,
mint a feleségem.
Kivált a paprikást
ahogyan csinálja,
arra még a síri
holt is hazajárna.
A harangozónak
sincs minálunk dolga:
az illattól kondul
a harang is szóra.
Egyszer a király is,
akinek szakácsa
beteg volt, megjelent
krumplipaprikásra.
Megnyalta az ujját
őfelsége, s nyomba
ültette az asszonyt
urastól hintóba.
Azóta a király
s az udvari népek
burgonyát, pityókát,
krumplit pecsenyéznek.
