Egy kis nosztalgia...az 1920-as, 30-as évek

Nem tudom pontosan miért, de nagyon vonzónak találom az 1920-as,30-as éveket. 

Talán mert amolyan boldog (habár ma már tudjuk, csak igen rövid - átmeneti) békeidők voltak. 

 A nők már felszabadultabbak, lazábbak voltak, de azért még nagyon-nagyon nőiesek.

S talán azért is mert egyszerűen imádom Agatha Christie-t és Poirot-t! :)

És benne Miss Lemon-t (Pauline Moran-magyar hangja Kútvölgyi Erzsébet).

 Maximális dícséret a film jelmeztervezőjének, mert túl a híres detektív piperkőc stílusán, tökéletesen alkotta meg Miss Lemon ruhatárát, sminkjét, frizuráját...

(Azt azért el kell mondanom, hogy legjobban a Gyilkosság az Orient expresszen c. filmjét szeretem David Suchet-nek. Szenzációs lélektani dráma!)

Ma egy kis ízelítő jön tehát a tökéletes, precíz titkárnő szerepén keresztül a 20-as,30-as évekből.

Egy kellemes, nosztalgikusan békés szép napot kívánok Mindenkinek!

A 20-as évek a nagy változás időszaka, fejlődött a technika megjelentek az autók, új táncfajták születtek, az emberek sportolni kezdtek, és ehhez igazították a ruhákat is. Végül, de nem utolsó sorban, ekkor élt a 20. század egyik legnagyobb tervezője Coco Chanel, aki munkásságával nagyban segítette a nők egyenjogúságát, emancipációját. 

Az 1930-as években a vékony alkatú nők egy csapásra leszorultak a divat színpadáról és ismét a nőies formák hódítottak. A maszkulin nőiesség megtestesítője, az az európai nő, aki Hollywoodnak is divatot diktált. Marlene Diertich, aki bevezette a nadrágot a nők ruhatárába, és akiről sosem állíthattak olyat, hogy nem eléggé nőies. Ha valaki ma ezt a stílust képviseli, legjobb választás lehet egy remekbe szabott elegáns bársony zakó, klasszikus élére vasalt nadrággal és az elmaradhatatlan világos színben pompázó baszk sapka.
A pántszerű melltartókat felváltották a két különálló kosárból szabott merészebb modellek. 1935-től négyféle kosarú (A,B,C,D) melltartó létezik a fehérneműboltok termékpalettáján. Az alsószoknyából és az alsóingből létrejött az ingszoknya, illetve ennek rövidebb változata, a kombiné. A fűzőkészítőknél megjelentek a minden irányban nyúló anyagok. Újdonság számba ment a teljesen gumírozott, „roll-on" csípőszorító. A vászon helyét - a pasztellszínű selyem mellett - a hímzett műselyem foglalta el.

 Történelmi háttér:
Fontos megvizsgálni először a 20-as évek előzményét. Az első világháború után járunk, ami 15 millió ember halálát követelte. A háború befejezése után az emberek felszabadultak és boldogok akartak lenni, ennek köszönhetően nagy változás következett be az életvitelben.

Életmód:
Egyre nagyobb szerepet kapott például a sport. Európában akkora népszerűségnek örvendett a futball, hogy a meccsek társasági eseményekké váltak. Angliában a krikettet és a teniszt kedvelték a legjobban, míg a franciák a kerékpározásért rajongtak. A nők ebben az időben kezdtek cigarettázni és koktélokat fogyasztani, már férfi kísérő nélkül is megjelenhettek egy-egy eseményen, lazább lett a társasági viselkedés.

Nagy változás következett be a zenében is, dixieland-et és blues-t hallgattak. Ezzel együtt megjelentek a modern táncok, elsők között a sztepp, majd a charleston. Ezek a táncok már mindenféle társadalmi réteg számára elérhetőek voltak, nem úgy mint elődeik, a szalontáncok.

A megváltozott igényekhez és életmódhoz más ruhák szükségeltettek. Coco Chanel ruhái pont ilyenek voltak. Ő sok női kortársával együtt modern felszabadult életet élt, ruhái éppen ezért lezserek és egyszerű szabásúak voltak, akadálymentes mozgást biztosítva viselőjének. Hamarosan ruhákat kezdett gyártani azoknak a nőismerőseinek, akik az átlagtól eltérően akartak öltözködni. Innen már nem kell részletezni a nagy Chanel divatház történetét, hiszen az a mai napig töretlen hála Karl Lagerfeldnek.

Nőideál:
Az életmódbeli és a társadalmi változások kihatottak a kor szépségideáljára is. Az ekkori eszményi nő képe teljes mértékben szakított az előző század nőalakjaival, ahol például a karcsú derék sokszor nagy hangsúlyt kapott. Ezt az új ideált garconne-nek nevezték Victor Margueritte 1922-es regénye alapján, amelynek főhőse egy önálló, fiús, dolgozó és szabad szerelemnek hódoló lány. Azért is alakult át a nőideál, hiszen ekkor már megengedhették maguknak azt a nők, amit évszázadokon át nem, dolgozhattak és ennek köszönhetően képesek voltak eltartani magukat. Függetlenné válhattak a férfiaktól anyagilag, és ezt követte az életmódjuk is.

Ez azért következett be, mert a háború alatt a nők rá voltak kényszerítve arra, hogy egyedül is helytálljanak. Sok gyárban, míg a férfiak a harctéren küzdöttek az életükért, a munkájukat nők végezték el. Nem meglepő tehát, ha a háború után a nők több jogot akartak, és ehhez igazodott a nőideál is, ami egy fiús testalkatú és frizurájú nő lett.

A legtöbb hölgy rövid bubi frizurát vágatott, mint Louise Brooks. Ez részben Coco Chanel-nek is köszönhető, az ő modelljeinek volt ilyen a hajviselete egyik bemutatóján. A nők rövid frizurájukba sokszor zselével hullámokat fésültek.

Női divat:
Coco Chanel alakja a kor ideáljának megfelelő volt, és ruháit is az ilyen alkatú hölgyekre tervezte. A ruhák minden nőt a kor eszményi nőjének akartak láttatni (ez mindegyik divat esetén így van), ezért hódított a bő szabásvonal, ami nem engedte láttatni a csípőt, a derekat és a melleket. A halcsontból készült fűzők ugyan eltűntek, de a bő ruhák alatt a hölgyek továbbra is viseltek korszerű anyagú mídereket, alakformálás céljából. A míder főleg a mell leszorítására szolgált, hogy az minél laposabbnak hasson. Új alsóruha is megjelent, a trikó-kombiné. A hálóruha is megváltozott, eddig a hölgyek hálóinget hordtak, de ezt felváltotta a pizsama.

Az új eszményi nőalak a fiatalságot hirdette, az érett nőiesség már nem volt divatos. Az új életmód, ami a sporttal, a pörgős táncokkal jött egy fiatal, lendületes és mozgékony nőt kívánt.

Az új szabású ruhák, új anyagokból készültek: matt selyem, tweed, dzsörzé, kreppzsorzsett és forgalomba kerültek az első műszálas anyagok.1928-ben a Du Pont de Nemurs vállalat fejlesztette ki a nejlonszálat. A kötött anyag nagy szerepet kapott a nők ruhatárában, ebből készültek a kardigánok, pulóverek és a jumper-ek. Nagy divatja volt a szőrmének is, bundát nagyon sokféle szőrméből készítettek: csincsilla, hermelin, nyúl, vakond.

Míg a századfordulón a kétrészes ruhák voltak nagyon divatosak, addig a 20-as években az egyrészesek számítottak modernnek. A ruhák lazán a csípőn voltak megkötve, és ez is merőben új volt, a 20-as évek előtt a mell alatt vagy a derékban voltak húzottak a ruhák. A „V”, a kerek és a csónakkivágások egyaránt népszerűek voltak.

A tunikák és az ingruhák is kedveltek volt bő szabásuk, lazaságuk miatt. Készült nők számára is szmoking, taftból és bársonyból.

Az estélyi viseletek hátul mély kivágásúak, egyrészesek, ujjatlan aszimmetrikus rojtos ruhák voltak, amelyeket flitterek, gyöngyök és hímzések díszítettek. Ezek ellensúlyozták a ruhák bőségét, és lazaságát, elegánssá téve azt.

A szoknyák hossza a boka és a térd között változott, a földig érő hossz teljesen eltűnt a divat palettájáról. A fekete harisnyát felváltották a testszínűek. A ruhákban az uralkodó színek a smaragdzöld, kénsárga, királykék, bíbor és a sárga voltak.

Az 1930-as években megjelent a habselyem, az évtized meghatározó eleme pedig a trapéz ujj és a szőrme volt. A gyermekek és az ifjúság öltözködésére a hangulatos tarka egyveleg volt jellemző. Ez a középkortól az idős korig szép lassan váltott, közép - majd sötétkék, bordó, barna, szürke, végül fekete színre. 

A ruhák készítéséhez felhasznált kelmék mintázata is változott. 

A fekete színű ruha alkalmi ruhaként is szolgált, itt szerepet játszott a ruha anyaga, a díszítések és a kiegészítők. Másként terveztek egy fekete ruhát, ha bálba, vagy színházba, vagy ha esetleg temetésre szánták. 

Tavasszal és ősszel volt a kosztümök szezonja, egy szép rókával a nyakban, különlegessé lehetett varázsolni, de két rókaláb is érdekesnek számított. 

A fiatalság köznapi öltözéke volt nyáron a dirndli ruha, pettyes ruhák kis köténykével. Elegáns volt a puffos ujjú, hímzett tüll blúz és a matróz ruha. Szoknyában a rakott szoknya vezetett. Lábbelik tekintetében a felnőttek lapos, vagy trotőr sarkú cipőben jártak, alkalmakra körömcipőben jelentek meg.

Kiegészítők, smink:
Nagyon divatosak voltak a hajpántok és cloche kalapok, amelyek nem engedték láttatni a nők homlokát. A bura és a harang formájú fejfedőket, amelyek teljesen a fejre simultak, általában féloldalt az arcba húzták.

A táskák kicsik voltak és hónalj alatt hordák őket. Kiegészítőként még megmaradt a legyező, de a 20-as évek után végleg eltűnt.

Coco Chanel tette divatossá a bizsukat: gyöngysorok, karkötők, fülbevalók. Ez nagy újításnak számított, mivel eddig csak valódi ékszereket viseltek a nők. A garconne divat térhódításával megjelentek a sálhoz való tűk, a férfias órák és a mellényből kilátszódó óralánc.

A fiús megjelenés ellenére divatosak maradtak a félmagas sarkú félcipők, amelyek hegyes orral készültek. A napernyő és a turbán is a női öltözködés alapdarabjaivá váltak.
Ekkor kezdtek a nők sminkelni, főleg a száj és a szem volt hangsúlyos. A szemöldökszedés is egyre elterjedtebb volt, a szemöldököt aztán feketével emelték ki.

1930-tól a kiegészítőkben leggyakoribbak voltak a lencse, a három köves, vagy kövekből virágot formázó fülbevalók. Akkoriban és már ma is nagyon gyakori látvány volt, hogy elegáns hölgyek kis pincsi ölebbel sétáltak. Többnyire ölben vitték, ritkábban rövid pórázon vezették őket.

1940-re a háború és a felborult társadalmi szerepek hatására a ruházatban az egyszerűség és az erős, jellegzetes vonalak domináltak. A nők vállát tömés szélesítette, szoknyájuk térd alá ért. Az egyre szélesebb rétegekben hódító nadrágviselet új fehérneműtípust hozott létre: a csípőszorítós alsónadrágot. A mintás habselyem mellett egyre kedveltebbé vált a fényes szatén. A második világháború utolsó éveiben tapasztalható anyaghiány divatba hozta a házilag horgolt vagy kötött alsóneműket. A negyvenes évek szenzációja azonban kétségkívül egy amerikai találmány pedig a ma is előszeretettel viselt nejlonharisnya.

Forrás 1920

Forrás 1930