A hóvirág (Galanthus) az amarilliszfélék
talán legismertebb növénynemzetsége. 16 fajuk él, melyek a Balkántól a
Kaszpi-tóig találhatók meg. Közülük a legkülönlegesebb faj
Görögországban él s októberben virágzik. Magyarországon három faj fordul
elő, a kertekben ültetett pompás és redőslevelű hóvirág, valamint az őshonos kikeleti hóvirág.
Ez volt a hivatalos rész...
Most pedig jön a gyönyörködés része...
Merthogy ebben a nagy fehérségben, ami persze nagyon szép, Én már bizony vágyom a virágok után. Tudom, hogy lehet kapni mindenféle tenyésztett virágot az árusoknál...Én arra vágyom, hogy a természet lágy ölén végre beinduljon az élet és előbújjanak ezek a csodás kis hóvirágok. Annyira egyszerű és szép.
A hóvirágokat előcsalogatandó, ma az ő tiszteletükre szánom a bejegyzésem.
Lesz itt vers, hímzés, minta, szépséges csendélet és festmény is...
...Nálam ma minden a hóvirágról szól !
Napsütéses, hóvirág csalogató napot kívánok!
Ez volt a hivatalos rész...
Most pedig jön a gyönyörködés része...
Merthogy ebben a nagy fehérségben, ami persze nagyon szép, Én már bizony vágyom a virágok után. Tudom, hogy lehet kapni mindenféle tenyésztett virágot az árusoknál...Én arra vágyom, hogy a természet lágy ölén végre beinduljon az élet és előbújjanak ezek a csodás kis hóvirágok. Annyira egyszerű és szép.
A hóvirágokat előcsalogatandó, ma az ő tiszteletükre szánom a bejegyzésem.
Lesz itt vers, hímzés, minta, szépséges csendélet és festmény is...
...Nálam ma minden a hóvirágról szól !
Napsütéses, hóvirág csalogató napot kívánok!
Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke
Kinyílott a hóvirág,
Vidámabb lett a világ …
Itt a tavasz, megy a tél,
Kis magban a csíra kél.
Szikrázik a napsugár,
Nyakát nyújtja a gúnár,
Táncot jár a víz fodra,
Tavaszi szél forgatja.
Itt a tavasz, gyerekek,
Kacagnak a verebek.
Dömötör Ilona: Hóvirág
Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.
Deres kövek közül
kibújt az új remény,
piciny hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.
kibújt az új remény,
piciny hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.
Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.
Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten. Lesz tavasz.
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.
Van Isten. Lesz tavasz.
Osvát Erzsébet: Hóvirág bimbója
Egy kis bimbó
kibújt bátran,
széjjelnézett
a világban.
Kék ég várta,
napsugár
és zsibogó
sok madár:
rigók,
varjak,
verebek,
hancúrozó
gyerekek …
Szellő szirmát
cirógatta
és szólt:
- Nyílj ki,
nőj meg nagyra!
Testvér!
Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ, s az emberek
rosszak. A világ szép, s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami
furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a
nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat. De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van
még egy másik világ és ez az igazi világ. Gyökered, vagyis jellemed,
adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi, amit magadban hurcolsz
egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik
világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak
az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.
Ha felületesen megnézed, azt hiheted, hogy ez a penészszagú halott szőnyeg
tartja a hóvirágot a hátán. Pedig nem így van. Előfordul, hogy erdőtűz
támad, s az avar tüzet fog és elég. Elég a hóvirág is vele, az igaz. De jövő
tavasszal előbúvik megint. Miért? Mert gyökere mélyebben volt, mint a halott
avar, a földben volt, az igazi földben.
Így van ez veled is, testvér. Gyökered nem ebből a világból való, amit magad
köré ácsoltál, és ha tűz támad s rád dőlnek a kontár tákolmány romjai: Éned
az ösztön gyökérszálainak nyomán visszamenekül az igazi világba, akár a
hóvirág. Mert nincsen különbség, közted, s a hóvirágok között abban a
világban.
Wass Albert
Bornemissza Endre: Hóvirág-köszöntő
Köszöntelek, hóvirág,
telet űző kisvirág.
Hópadkára könyökölsz,
hófehérben tündökölsz.
Figyeled, kék-e az ég,
s szól-e már a nyitnikék?
Érzed azt, hogy nyitni kell,
föld mélyéről jött a jel:
készülődik valami:
a tavasz szívdobogását
föld szagából, szél szavából,
a levegő illatából
érezni és hallani.
Kányádi Sándor: Hóvilág, hóvirág
Hóvilág,
holdvilág –
alszik még a
hóvirág.
Félöles,
méteres
paplan alatt
aluszik:
számoljuk ki,
hányat kell még
alunnia
tavaszig.
Benedek Elek: Dal a hóvirágról
Kedves virágom vagy te, hóvirág,
Gyermekkorom legszebb virága vagy.
Édes öröm szívemnek nézni rád:
Virulsz, bár dajkád a hó és a fagy.
Mikor a földet hó borítja még,
Nevetve bújsz ki: Ihol, itt vagyok!
A nap alant jár, szomorú az ég,
De a te arcod örömtől ragyog.
Nem pompázol tarka színekbe te,
Egy a te színed: Egyszerű fehér.
Ám a tavasz első lehelete,
Legelső csókja téged ér.
Te vagy a kikeletnek hírnöke,
A természetnek első mosolya:
Veled mozdul a föld kemény röge
S szólal meg a víg pásztorfurulya.
A furulyaszó... mintha hallanám...
Pedig de rég volt, Istenem, de rég!
Ott vagyok megint a pásztortanyán,
S terelgetem báránykák seregét.
Volt kis botocskám, cifrán faragott,
Kicsi tarisznyám, benne lágy cipó,
S ha egy-egy bárány el-elmaradott,
Hajrá! Szaladtam, mint a kis csikó.
Legjobb barátom János bácsi volt,
A vén juhász, - derék egy cimbora! -
Pipára tüzet kovából csiholt...
Oh, múlt időknek kedves pásztora!
Öreg legény volt, szépen furulyált,
A hóvirág kedves virága volt.
Ment, mendegélt s mindegyre meg-megállt:
,,Né, mennyi gyócsé!" s lassan lehajolt.
Óh, hóvirágos szépséges napok!
Te vén juhász! Te bájos hóvirág!
Ti hóvirágos pörge kalapok!
Jaj, milyen szép volt akkor a világ!
Gyermekkorom legszebb virága vagy.
Édes öröm szívemnek nézni rád:
Virulsz, bár dajkád a hó és a fagy.
Mikor a földet hó borítja még,
Nevetve bújsz ki: Ihol, itt vagyok!
A nap alant jár, szomorú az ég,
De a te arcod örömtől ragyog.
Nem pompázol tarka színekbe te,
Egy a te színed: Egyszerű fehér.
Ám a tavasz első lehelete,
Legelső csókja téged ér.
Te vagy a kikeletnek hírnöke,
A természetnek első mosolya:
Veled mozdul a föld kemény röge
S szólal meg a víg pásztorfurulya.
A furulyaszó... mintha hallanám...
Pedig de rég volt, Istenem, de rég!
Ott vagyok megint a pásztortanyán,
S terelgetem báránykák seregét.
Volt kis botocskám, cifrán faragott,
Kicsi tarisznyám, benne lágy cipó,
S ha egy-egy bárány el-elmaradott,
Hajrá! Szaladtam, mint a kis csikó.
Legjobb barátom János bácsi volt,
A vén juhász, - derék egy cimbora! -
Pipára tüzet kovából csiholt...
Oh, múlt időknek kedves pásztora!
Öreg legény volt, szépen furulyált,
A hóvirág kedves virága volt.
Ment, mendegélt s mindegyre meg-megállt:
,,Né, mennyi gyócsé!" s lassan lehajolt.
Óh, hóvirágos szépséges napok!
Te vén juhász! Te bájos hóvirág!
Ti hóvirágos pörge kalapok!
Jaj, milyen szép volt akkor a világ!