HÁLA
Spinoza definiciója: «a szeretetnek az a vágya v. törekvése,
melynél fogva, aki a szeretet hasonló indulatából velünk jót tett, azzal mi is
jót tenni iparkodunk.»
A hálában az e definicióban is foglalt érzelmi s akarati
mozzanat foglaltatik. Az érzelmi az, hogy viszonozzuk azt a jóindulatot, melyet
tapasztaltunk. De minthogy ez a jóindulat tettekben nyilvánult, az a
kivánságunk is támad, a jótéteményt is, amennyire lehet, viszonozni.
A hála
tehát a szeretetnek és jótéteménynek hasonlóval való viszonzása. Minthogy
azonban jótétemények gyakorlása bizonyos önmegtagadással jár, amely nem
mindenkinek a dolga; minthogy továbbá jótéteményeket elfogadni saját magunk
előtt is, de még inkább mások előtt megalázhat: nyilvánvaló, hogy a
háladatosság érzelmének más ellentétes érzelmek fogják utját állani.
Már
Spinoza is megjegyzi, hogy az emberek sokkal inkább készebbek a bosszúállásra,
mint a jótétemények viszonzására. Turgenjevnek van egy szép meséje, hogy egy
égi összejövetelén az erényeknek az Úr két oly erényt mutat be egymásnak, kik a
földön soha sem találkoztak: a Jótékonyságot s a Háladatosságot. -
Forrás: Pallas Nagylexikon
hála (lat. gratitudo): →erény, mely készségessé tesz a kapott jótétemény szóban és tettben való elismerésére és viszonzására.
Kiváltó oka a →jótétemény, ezért szoros értelemben csak akkor beszélhetünk ~ról, ha →jóságból
fakadó ajándékozás váltja ki. -
A ~ nem sajátosan keresztény, még csak
nem is vallásos erény.
Általános emberi és közösségi vonás: természetes
erény, azaz az ember szabadságának és méltóságának következménye.
Sérülése magát az embervoltot érinti, ha kiölik az emberből, az ember
lelkileg beleroppan (→fogyasztói társadalom, →szabadverseny, →piac).
A ~ a gyakorlati életben az ember részéről nem spontán megnyilatkozás,
hanem állandó belső, lelki tevékenységet igényel. Nem függ az érzelmi
hullámzástól, gyakorlása föltételezi a tárgyilagosságot és az
önismeretet; a ~ az →értelem
cselekedete, az erkölcsileg érett ember alapmagatartása, aki
fölismerte, hogy létét és fennmaradását nem csupán a maga
teljesítményének, hanem folyamatosan másoknak is köszönheti.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
Ennyi a lexikális része a dolognak.
A többit mindenki maga intézi.
Ehhez hallottam egy szuper ötletet a minap a TV-ben: egy beteg kisfiú anyukája vezettet a gyerekeivel ilyen naplót. Minden nap beleírják, hogy aznap miért hálásak.
Olyan régóta tervezem, hogy naplót fogok vezetni, de vhogy mindig elmarad. Legalább egy hála naplót el kellene indítanom. Ha csak egy-két szót írok bele, már akkor megérte!
Mit gondoltok? Vagy van köztetek olyan, aki vezet ilyen jellegű naplót, listát?
Mert soha nem lehetünk elég hálásak, ugye?
