Holle Anyó beindult! :)

Holle Anyó hosszas lustálkodás után úgy döntött, hogy végre rendet tesz a hálójában..ma éjjel fogta és kirázta a dunyháját. :)

www.google.com

 

 

 

Éjjel 3 óra után felébredtem, mivel bizonyos alapvető emberi szükségletek felébresztettek. Kiugrottam - volna- az ágyból, de a bal térdem nem így gondolta: azt mondta, állj meg kislány, hova ez a nagy sietség??? Még szerencse, hogy a záróizmaim viszont tökéletesen működnek! Húúú...

Szóval nagy nehezen kicsoszogtam lakásunk legkisebb helységébe és visszafelé menet, kitekintvén a teraszajtón, észleltem, hogy bizony Holle Anyónk nekiugrott rendesen a rendrakásnak!

Húú..hát ez szuper, de hol a csizmám?!

Miközben ezen rágódtam visszafelémászva és helyezkedve valami olyan pozícióba az ágyba, hogy a térdem ne érjen hozzá sehol semmihez, Áronkám is felébredt hasonló okokból és mivel még mindig gondos anyai (nem véletlenül írtam anyait és nem szülői-ugyanis ez a megfigyelő pozíció az Én reszortom- szegényapahadaludjon- grrr) felügyelet mellett történik (hátha betámadnak a vérszomjas kaszáspókok a sarokból) így megint kimásztam az ágyból...kivonsz a WC-ig...majd visszafelé hóesés nézés a teraszajtón. Éjjel 3 óra 18 perckor! 

Áronkám persze indiánüvöltéssel rohant az Apjához, aki a külvilágból ezidáig semmit nem észlelt, mivel 1000 méter mélyen volt éppen és max. ágyúdörgés késztette volna arra, hogy a másik oldalára forduljon. Na a gyermek egy jól irányzott ugrással rögtön a fájdalomérző idegeket célozta meg a gyomrán, így kénytelen volt felébredni és hasonló lelkesedéssel az ablaknál teremni, hogy együtt örüljön a család. Mert hát úgy szép ha együtt örülünk igaz? Hajnalok hajnalán meg pláne!!!

Ráadásul bónuszként Áronka megállapította, hogy biztosan mi vettük észre először, hogy esik a hó, mert egyébként minden rendes, normális ember (akik nem mi vagyunk) ilyenkor még alszik! :))

Úgyhogy jelentem kisfalunkban elsőként örülhettünk Holle Anyó ama törekvésének, hogy végre kiszellőzteti a már valószínüleg igencsak befülledt dunyháit! 

Most persze ezerrel süt a nap, Áronkám pedig valószínüleg dugájába dőlve, aggódó tekintettel fürkész kifelé az iskola ablakain, mert jogosan azt feltételezi, hogy délutánra egy szilvásgombócnyi havat sem tud majd összekaparni, nemhogy egy egész hóembernyit! :(

Na bízzunk benne, hogy Holle Anyó egy igazi Miss Pedantéria és nem lesz megelégedve a hálószoba frissességével, ezért ma éjjel újabb tisztaságmánia tör rá és nekiugrik a dunyháinak!!!

Szép napot!

♥