2013. április 4., csütörtök

Hála Napló


HÁLA

Spinoza definiciója: «a szeretetnek az a vágya v. törekvése, melynél fogva, aki a szeretet hasonló indulatából velünk jót tett, azzal mi is jót tenni iparkodunk.» 
A hálában az e definicióban is foglalt érzelmi s akarati mozzanat foglaltatik. Az érzelmi az, hogy viszonozzuk azt a jóindulatot, melyet tapasztaltunk. De minthogy ez a jóindulat tettekben nyilvánult, az a kivánságunk is támad, a jótéteményt is, amennyire lehet, viszonozni. 
A hála tehát a szeretetnek és jótéteménynek hasonlóval való viszonzása. Minthogy azonban jótétemények gyakorlása bizonyos önmegtagadással jár, amely nem mindenkinek a dolga; minthogy továbbá jótéteményeket elfogadni saját magunk előtt is, de még inkább mások előtt megalázhat: nyilvánvaló, hogy a háladatosság érzelmének más ellentétes érzelmek fogják utját állani. 
Már Spinoza is megjegyzi, hogy az emberek sokkal inkább készebbek a bosszúállásra, mint a jótétemények viszonzására. Turgenjevnek van egy szép meséje, hogy egy égi összejövetelén az erényeknek az Úr két oly erényt mutat be egymásnak, kik a földön soha sem találkoztak: a Jótékonyságot s a Háladatosságot. -
Forrás: Pallas Nagylexikon

hála (lat. gratitudo): →erény, mely készségessé tesz a kapott jótétemény szóban és tettben való elismerésére és viszonzására. 
Kiváltó oka a →jótétemény, ezért szoros értelemben csak akkor beszélhetünk ~ról, ha →jóságból fakadó ajándékozás váltja ki. - 
A ~ nem sajátosan keresztény, még csak nem is vallásos erény. 
Általános emberi és közösségi vonás: természetes erény, azaz az ember szabadságának és méltóságának következménye. Sérülése magát az embervoltot érinti, ha kiölik az emberből, az ember lelkileg beleroppan (→fogyasztói társadalom, →szabadverseny, →piac). 
A ~ a gyakorlati életben az ember részéről nem spontán megnyilatkozás, hanem állandó belső, lelki tevékenységet igényel. Nem függ az érzelmi hullámzástól, gyakorlása föltételezi a tárgyilagosságot és az önismeretet; a ~ az →értelem cselekedete, az erkölcsileg érett ember alapmagatartása, aki fölismerte, hogy létét és fennmaradását nem csupán a maga teljesítményének, hanem folyamatosan másoknak is köszönheti.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon



Ennyi a lexikális része a dolognak. 
A többit mindenki maga intézi. 
Ehhez hallottam egy szuper ötletet a minap a TV-ben: egy beteg kisfiú anyukája vezettet a gyerekeivel ilyen naplót. Minden nap beleírják, hogy aznap miért hálásak. 
Olyan régóta tervezem, hogy naplót fogok vezetni, de vhogy mindig elmarad. Legalább egy hála naplót el kellene indítanom. Ha csak egy-két szót írok bele, már akkor megérte!

Mit gondoltok? Vagy van köztetek olyan, aki vezet ilyen jellegű naplót, listát?

Mert soha nem lehetünk elég hálásak, ugye?




 
 

2 megjegyzés:

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Mammka írta...

Döbbenet és mosoly.....Majd nézel.:))))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...