2013. április 11., csütörtök

A költészet napjára

Dsida Jenő:
A gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, főre, szétmálló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyem szőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge.



3 megjegyzés:

Györgyi írta...

Nem ismertem ezt a verset. Gyönyörű. Köszönöm, hogy megmutattad.

Monika írta...

Nekem egyik nagy kedvencem ez a vers!!!!!Köszönöm,hogy emlékezetembe hoztad!!!!

Kati írta...

Én sem ismertem eddig, de csodaszép, köszönöm:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...