Piacozzunk!

Szeretem a piacot járni. Nézelődni, egy-egy darab finom almát, körtét venni és mosatlanul, menet közben elrágni…Szeretek beszélgetni az idős nénikkel, akik mosolyogva, kedvesen invitálnak az asztalukhoz. 
Látom a kis szárított virágcsokorban, hogy mennyi gonddal dédelgette, kötötte csokorba, hogy aztán szinte fillérekért eladja. Kicsit utánanéztem, hogy mi is az a piac, meg kofa, meg vásár, meg ilyesmi...

A kofa különféle apró árukkal, főleg élelmiszerekkel, zöldségfélékkel kereskedő ember, szinte kizárólagosan asszony. A kofák nem boltban, hanem piacokon, vásárokon árultak, ahol rendszerint kijelölt, állandó árusítási helyük (stand) volt. Működésüket más megkötöttségek is szabályozták. Általános volt pl., hogy a kofák csak egy bizonyos idő után vásárolhattak maguknak árukészletük pótlására. A gyalogkofa elnevezés arra utal, hogy bolt, állandó hely nélkül, egyik piacról, vásárról a másikra vándorolva, leginkább áruik mellett állva kínálták különféle apró cikkeiket . Áruféleségeik szerint nevezték őket: tejeskofának, gyümölcsöskofának, baromfikofának stb.

A piacok az ókor óta a mindennapi élet részei. Helyszínük többnyire a városok főutcája vagy főtere; ez a városok jelentős részében máig viseli a „Piactér” elnevezést (sokszor még akkor is, ha már rég nem tölt be piaci funkciót). A középkorban sok város a fejlődését piacának köszönhette. Bízok benne, hogy amint a gyertyát nem tudták a különféle elektromos világítótestek kiszorítani a mindennapjainkból, úgy a piacoknak is lesz létjogosultságuk a „hiperszuper-mindentegyhelyen” marketek mellett.

Vannak törekvések és az érdeklődés is egyre nagyobb az ún. öko-piacok iránt a szennyezett élelmiszerek miatt, de a felgyorsult életmód miatt még mindig sokan a bevásárló áruházakat választják. A másik gond az ár. Lehet itt beszélni az egészségről, meg környezettudatosságról, meg a magyar termelők helyzetének javításáról, de valljuk be, hogy egy átlagos magyar család nem teheti meg, hogy minden hétvégén öko-piacon vásároljon be. Ezek az áruk igenis drágábbak…és a családi költségvetésben a piacot megelőzi a hiteltörlesztés, közüzemi díjak stb. feladása. Szóval ha marad mehetünk a piacra, ha nem, akkor nem.

 

Kis falumban is a tavaszi-nyári időszakban van egy picurka piac, bár elég nehézkes a dolog, mert szerencsére egyre többen térnek vissza a kertészkedéshez. Az idén ismét több mindent vetettem Én is a kertbe és bár nem egyszerű, ha az ember lánya hétköznap csak délután 5 óra után ér haza, de azért jó pár zöldségből sikerült a fagyasztóba is eltenni télire. Már azért is megérte, mert egész nyáron ehettük a friss paradicsomot a kertből…az íze verhetetlen! Nem szeretnék álszentnek tűnni: a főzéshez szükséges lisztet, cukrot stb. mi is leggyakrabban nagyáruházban vesszük, de a zöldséget, gyümölcsöt igyekszem a kertből és a közeli piacról beszerezni.

Jómagam ebben látom az arany középutat: kertészkedni és legalább a zöldséget, gyümölcsöt a legközelebbi piacról beszerezni. Aki teheti ne legyen rest és ültessen, vessen a kiskertbe. Aki nem teheti meg, az pedig menjen el a vásárcsarnokokba, ahol, ha nem is öko terméket, de legalább hazai zöldséget, gyümölcsöt vehet és nem egy külföldi multit támogat. 

És közben biztosan rámosolyognak, szólhat pár szót valakihez és ha több mindent vesz egy termelőtől, akkor szinte biztos, hogy még egy szem mosolygó almát vagy plusz egy árvácska palántát is kap ajándékba a hűségéért! :)

 

forrás