Tegnap este láttam a TV-ben a Felolvasó (The Reader) című drámát. Nem vagyok egy nagy moziba járó, így nem is tudtam, hogy mire számítsak...azt ugye tudjuk, hogy véletlenek nincsenek. Nem olvastam a könyvet sem (de meg fogom szerezni és elolvasom).
Megnéztem.
Nagyon érdekes volt.
Sokféle érzés dulakodott Bennem a film alatt és után is. Rámutatott, hogy nincs olyan, hogy valami csak fekete vagy csak fehér. Nincs olyan, hogy valaki csak áldozat és csak bűnös.
EMBER van.
Szégyellni való gondolatokkal és érzésekkel, titkolni való múlttal. Ugyanakkor mégis szívvel és lélekkel. Hegyek vannak és völgyek. Háború és béke-az ember lelkében is. Tudatlanság és tudás. (Mikor melyik az érték?) Megbocsájthatatlan és megbocsájtható bűnök.
De! Nagyon fontos, hogy a végső ítéletet nem a földön kapjuk.
És nincs jogunk ítélkezni mások cselekedetei felett, mert nem tudhatjuk, hogy az ő helyében mi hogyan cselekednénk. Most béke van. Az Én generációm, ma Magyarországon el sem tudja képzelni, hogy milyen a háború. Mert a híradóban 15-20 másodpercig látott képek soha nem tudják visszaadni azt, ami a valóságban történik. A híradásokban nem egyéni sorsokat látunk. És ami nem egyéni, azzal nem tudunk azonosulni. Ha nem Nekem kell elbújnom a kisgyerekemmel a pincében a bombázás alatt, télen mínusz 20 fokban, honnan tudnám, hogy az milyen?
Ha nem engem állítanak oda, hogy őrizd ezeket az embereket és el ne engedd, mert különben Te is meghalsz, akkor honnan tudnám, hogy mit érez az őr?
Egy konzekvenciát azonban biztosan levontam: a háború a legértelmetlenebb dolog a világon. Soha semmilyen hatalomnak nem szabadna megengedni, hogy háború törjön ki (tudom, hogy most is van)!
Teréz Anya zseniális volt. Azt mondta, "Soha nem vettem részt háború ellenes tüntetésen, ha lesz majd béke-tüntetés, hívjál meg."
Ha a háború ellen vagy, legyél a béke mellett.
Milyen jó lenne, ha többen követnék Jézust.
Akkor nem kellene ilyen témákról említést sem tennünk.
Akkor nem kellene ilyen témákról említést sem tennünk.
2 megjegyzés:
Ez a film zseniális. A könyvet nem olvastam, de én is elfogom. Ebben a filmben annyira benne van minden a nyersesség, bús, szomorú, keserű, fanyar, szívszorító, kedves, egyszerű, sötét, megható és még sorolhatnám a jelzőket. Amikor először leültem megnézni azt hittem egy háborús, szerelmes filmet fogok látni. Az is van benne, de valahol egészen máshova érkezünk benne. Nem tudom leírni, engem nagyon megfogott, régen volt már ilyen. Másodszor is ugyan úgy elgondolkoztató, mint elsőre.
A könyvre is kíváncsi vagyok, mert általában Nekem könyvben még jobban tetszenek a sztorik. Sztem nagyon érdekes a történet, mert egy teljesen más oldaláról mutatja be a háborút is.
Megjegyzés küldése