Tudj megállni!

Nyugodj meg az Úrban és remélj benne! (Zsolt 37,7)

"....Nincs idôd szünetet tartani? Csak valld be: vannak ki nem töltött

percek tevékenységed közepette. Ne igyekezz ezeket zajjal kitölteni:

újságolvasással, társalgással, látogatással...

  Amikor a fodrásznál várakozol, ne vesd rá magad egy képes

folyóiratra. Várj nyugodtan.

  A troliban vagy, szorongat a tömeg, ringat a személytelen zaj. Hagyd

abba az álmodozást.

  Nem kész az ebéd, ne rohanj el ,,egy percre'', hogy találkozz egy

kartársaddal. Maradj csendben!...

  Van néhány csendes perced, ne tégy fel lemezt. Maradj csendben!...

  Az úszó azért emeli fel a fejét, hogy ,,levegôt szippantson''.

  Az autós azért áll meg a benzinkútnál, hogy ,,tankoljon''.

  Ha megállapodsz, tedd azért, hogy számot vess önmagaddal, összeszedd

minden erôdet, rendezd és irányítsd képességeidet[46]. Csak így tudod

majd teljes bevetéssel feladatodat elvégezni.

  Ha hajlandó vagy megállni, ez azt jelenti, hogy kész vagy az

önvizsgálatra, ha hajlandó vagy az önvizsgálatra, ez már

kötelezettségvállalás: annyit jelent, hogy engeded behatolni a

szellemet házad belsejébe.

  Csak Isten világosságánál fogod teljesen felismerni és megérteni

önmagadat.

  Hatékonyan csak Isten működésével egyesülve cselekedhetsz.

  Ha önmagadnak adsz találkát, találkozz ugyanakkor az Úrral is.

  Napjaid folyamán ragadj meg minden kínálkozó alkalmat, hogy

összeszedd magad és egyesülj Istennel:

         amikor az autóbuszt várod,

         míg a motorodat beindítod,

         a 3 perces tojásfôzés idejét,

         a tejforralást,

         amíg a csecsemô üvege lehűl,

         ha foglalt a telefon,

         ha ,,tilos'' a jelzés az útkeresztezôdésben...

  Ne üsd agyon az idôt bármily rövid legyen is az, hiszen az

gondviselésszerű; az Úr van jelen benne, Ô szólít gondolkodásra,

elhatározásra, hogy emberibb emberré válj."

(részlet Michel Quoist:Így élni jó - Elmélkedések az élet művészetérôl --Mai keresztényeknek című könyvéből)