Kosztolányi Dezső: Nők
Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól
vallok,
nők, rokonaim.
Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
mint senki más
s szeretlek is benneteket.
Zavarosak, mint én,
termékenyek, mint én,
zavaros források, melyekből aranyat mostam,
igazi aranyat.
Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,
de igazabbak
a meddő gondolatnál,
a büszke hazugnál,
a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál.
Hová is futhatnék én,
kócos fejemmel,
költészetemmel,
rettenetesen-cikázó tétovaságommal,
ha nem lennétek ti,
megértők, megbocsátók,
elvtelen szentek,
jámbor pogányok,
bizonytalan jók,
valóság hű sáfárjai.
Ha varrtok, vagy vajat mértek,
kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel
s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,
fölkacagott az örömtől, hogy vagytok
s én is vagyok, mellettetek.
Hozzátok kötözött engem a végzet,
örökkévalóan,
köldökzsinórral, azután a vágyak
eleven kötelével,
hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé
s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.
Nem egy, hanem mindegyik.
Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,
mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem.
Mindegyik anyám.
Megjelent a Nyugat 1925. 3-4. számában!
6 megjegyzés:
Csodálatos és szép a vers , képek is klasszak!!!!!
NŐ DICSÉRETE
Ha a férfi dúló háború,
A nő mellette az áhított béke.
Ha a férfi tajtékzó szürke hullám,
A nő fölötte az ég kékje.
Ha a férfi a kétségbeesés,
A nő mellette örök reménykedés.
Ha a férfi a mindhalálig égés,
A nő a mindent túlélés.
Ha a férfi cudar sarkvidéki tél,
A nő örök tavasz, melyből virág kél.
Ha a férfié a tudomány ezer dolga,
Csakis a nő az, ki nélkül nincs harmónia.
Ha a férfi volna Isten földi mása,
Csak a nő a teremtésben Isten méltó társa.
Mert szent testük Isten teremtő műhelye
Szívük a szeretet, békesség tégelye
S mert nő lehet csak, aki szül,
Az ő sorsuk terhünket hordani,
De majd mindig egy férfi az,
Ki más ember életét oltja ki.
Csak egyetlen évtizedig hagyjuk:
Irányítsák világunkat a nők,
Szűnne háború, rombolás, éhezés,
Újra paradicsom lenne a föld.
Minden szeretetemet, ami van bennem
Virágtengerként lábatokhoz teszem.
/ L. S. Graisseux nyomán /
Maya Angelou
Keresztények
A nő szíve olyan mélyen
legyen elrejtve Krisztusban,
hogy a férfi Krisztuson át
ismerhesse csak meg őt...
Ha azt mondom: 'Keresztény vagyok…'
Nem azt kiáltom: 'Tiszták az erkölcseim'
Hanem azt mondom halkan:
'Egyszer elveszett voltam,
most már meg vagyok mentve
és bűneim is megbocsátattak'
Ha azt mondom: 'Keresztény vagyok…'
Nem büszkeséggel beszélek,
hanem bevallom: Botladozom,
és szükségem van Krisztus vezetésére.
Ha azt mondom: 'Keresztény vagyok…'
Nem próbálkozom erős lenni,
Hanem tudom, hogy gyenge vagyok.
Szükségem van az Ő erejére, hogy kitartsak.
Ha azt mondom: 'Keresztény vagyok…'
Nem sikerrel hencegem,
hanem tudom: Megbuktam,
és csak Isten tisztíthat meg.
Ha azt mondom: 'Keresztény vagyok…'
Nem azon igyekszem, hogy tökéletesebb legyek,
A hiányosságaim túl feltűnőek,
De Isten hiszi, hogy érdemes vagyok.
Ha azt mondom: 'Keresztény vagyok…'
Mégis érzem a fájdalom fullánkját…
Kijutott a szívfájdalmakból is,
Ezért szólítom az Ő nevét.
Ha azt mondom: 'Keresztény vagyok…'
Semmivel nem vagyok szentebb nálad,
Csak egy egyszerű bűnös,
Aki Isten kegyelmében részesült.
Marietta! Ezek gyönyörűek! Köszönet és hála érte! ♥
Boldog nőnapot kívánok! Egy megjegyzés miatt véletlenül akadtam rá erre a blogra, szimpatikus.Meglepően egységes a hangulata. Sok sikert hozzá és szép napot!
S.J.P.
Kedves S.J.P! Köszönöm! Neked is szép napot!
Köszönöm.
Megjegyzés küldése