2014. szeptember 9., kedd

In private


Egy privát bejegyzés egy igazán privát helyről... :) 
Nyáron végre nekiestünk a hálószobának és teljes renoválást kapott. Festés, mázolás, parkettázás. Átkerült a szekrény, kiraktuk a régi ágyat (jelenleg nincs is, egy matracon alszunk a földön, de keine pánik! Majd lesz az is idővel) :))

Hoztam pár képet, igaz csak amolyan kis pillanatképek, de a stílus vonalát nagyjából megmutatják.

Kezdem mindjárt a színnel. 
Igen, jól látjátok a fal az olyan türkizkékeszöldes. Bevallom az őszintét: nem ilyenre szerettük volna, hanem sokkal zöldebbre, de ez jött össze. És azt is be kell vallanom, hogy nagyon megszerettük. És még azt is be kell vallanom, hogy soha nem hittem benne, hogy a kék egyszerre nyugtat és inspirál, de tényleg így van! Szóval kibékültünk vele és most nagyon jól érezzük magunkat ebben a "színben". 

A másik ami miatt megmutatom - és félreértések elkerülése végett nem dicsekvésről van szó, inkább büszkeségről - mert ebben a szobában szinte minden újrahasznosított! A függönytől a lámpáig, a terítőtől a függönyig...

Na ha már így alakult, akkor viszont változtatni kellett egynémely elképzelésen is a kiegészítőket tekintve. Az alábbi képen egy nagyon egyszerű kis falidíszt láttok. Itt már látszik, hogy nem a hagyományos értelemben vett barnával történő antikolást választottam. Neeeeem. Óarany antikoló pasztával estem neki. Mert ugye nőből vagyok és kell egy kis szolíd csillogás, amit a jobbomon fekvő Ember is még elvisel. Úgy éreztem, hogy a sima barna antikolás itt túl egyhangú, unalmas lett volna, ezért óarany lett a vége. :)




Ez a cuki kis tükör a férjem ajándéka: egy lomizásnál várt Rám egy közeli ház padlásán. Kapott egy kis fehéret, egy kis csiszolást aztán a végére egy kis óaranyat és máris tündökölt gyönyörűen a falon!


Az alábbi lámpa az ikertesójával együtt a Vateráról származik. Már pár éve a szekrényben voltak, mire most előkerülhettek. Tisztogatás, festés és egy villámszerelő ellenőrzése után régi pompájukban tündökölnek. Már csak éjjeliszekrény kellene alájuk. :)


Nos a sötétítő nem teljesen újrahasznosított, mert hosszas kutakodás után sem sikerült olyan függönyt találnom, ami tetszett volna, így az IKEA-ban vettem ezt a lenes vászon anyagot. Körbeszegtem és az aljára került egy csipke csík, amiből a függöny is készült...mindjárt mutatom!


Ez lesz az Én kis bújós sarkom. Itt szeretnék majd télen olvasni, horgolni, kézimunkázni. Egy állólámpa hiányzik és egy meleg horgolt takaró, amibe majd belebújhatok. De nagyjából már látszik az eredmény. 
A szék egy igen lepukkant rattan volt, aminek erős felindulásból nekiestem ecsettel. Na ezt ne tegyétek! Azt hittem befonom a szemöldököm, mire végeztem vele. Be is kell vallanom, hogy nem mindenhol kapott két réteget, mert egyszerűen nem volt hozzá türelmem tovább. Majd talán jövőre nyáron...meglátjuk mennyire bírja így. De azért nagyon szeretem ám! :)


Na ő az Én kedves csipkefüggönyöm. Egy igen kedves kolléganőm Édesanyjának hagyatékából kaptam két órisái, földig érő darabot. Ide úgy túl sok volt, ezért fogtam az ollót és fájó szívvel belenyestem. De így sokkal szebben mutat. Minden egyes centijét felhasználom. Már készült belőle terítő, lámpabúra és ahogy már láttátok a sötétítő aljára is került egy csík.


Sajnos nem vagyok elég jó fotós és ezek a képek estefelé készültek, de amikor átsüt rajta a nap, akkor vmi szédületesen gyönyőrű! 
A színe egy kicsit beige-be hajlik, sem nem fehér, sem nem ekrü. Nagyonnagyon szép!


Huppsz..ezek itt mi vagyunk az ajtó felett! :))) Ami az ágy felett lesz kép, az még vár egy méltó keretre, amit remélem hamarosan sikerül a veszprémi ócskapiacról beszerezni.


Ez a legelső kép színesben. Itt szépítkezem, ez a fésülködő asztalom. :)))
Most csak az egyik oldalán lévő kisszekrény teteje látszik át a csipketerítőn, de higgyétek el nagyon szép darab. A fésülködő asztal a dédnagyanyámé volt és ha az ülőkére elkészül a huzat, megmutatom teljes szépségében. Ő maradt barna, mert még így is olyan szépséges. Ha belegondolok, hogy a Dédim ebben a tükörben nézte magát...őrület, nem?

A kis lámpa szintén egy padláson feküdt egy olyan csúúúúnya búrával, hogy nem is csodálom, hogy kivágták szegényt. Pedig semmi baja! Őt is megnézte a villanyszerelő, kapott egy biztonságos dugót és egy csipkebúrát...na jó..meg egy kis levendulazsákocskát is...csak az illat végett...ha odahajolok felkapcsolni...ahhh...de szeretem a levendulát!

A fehér kozmetikai tükör még egyáltalán nincs kész...de ebben szeretem pingálni a pilláim. :)


Nos egyelőre ennyi...megígérem, hogy ahogy szépülünk, fogom mutatni az újabb szerzeményeket. Sajnálom, hogy a képek nem túl jó minőségűek, de a kis géptől ennyi tellik. Úgy látom, hogy nagyon felerősítette a színeket, mert élőben azért nem ilyen dúúúrva a fal! :)


3 megjegyzés:

Monika írta...

Hűűűűűűűűűűűűűűűűű! :)

Vak vagyok,hogy nem látom a kis kézitükröt????A fehéret azt igen,amiben a dédid is nézegette magát.:)
Fróni! Le a kalappal!!!Gyönyörű minden!!!
Hogyan antikolsz???? nekem ez rejtély.

Fróni írta...

Drága Mamka!
Igazad van...félreérthető, ezért átírtam érthetőbbre az utolsó előtti kis szösszenetet. A kis fehér tükör tulajdonképpen nem kézi tükör (olyanom még sajnos nincs), hanem egy sima asztali kozmetikai tükör. Hibásan fogalmaztam-javítottam. De ez nem a Dédié volt. Az alig látszó barna fésülködő volt a Dédié...később mutatom majd.:))
Az antikolás: adsz egy barna alapozást, majd arra mehet a fehér egy kis viaszolás után. Száradás után csiszolás, majd mehet rá az óarany antikoló paszta.
Többféle módja is van, Én ezt az egyszerűt használom.
Ölellek! :)

Pgabor69 írta...

Gyönyörű lett Vera!!!!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...