Vidd be a természetet...

...az otthonodba, az asztalra is!

Bizony megérkezett az ősz annak rendje s módja szerint. Olyan csípős hideg volt reggel, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy a yukkákat be kellene már költöztetnem. Sejtelmes, hideg narancsszín fény úszott a fűzfa levelein. A petúniák is mintha összehúzták volna a leveleiket és a fű enyhén, de mintha deres lett volna. Brrrr...persze azért jól esett a friss levegő.

Minden évszaknak megvan az arca. Nekem az ősz valahogy nem az esős, nyirkos időt jelenti. Persze ez is hozzátartozik, de mégis. Az ősz Nekem a bordó, a barna, a narancssárga. A bogyók, a dió és a tök. Az ősz Nekem a sütőtök édessége, a reggeli harmat deressége, a lehulló száraz levelek zizegése. Nem vagyok költő és nem tudom olyan hitelesen visszaadni az érzést....egyszerre hideg és meleg, sötét és világos.
Szeretem az őszt.
Mint ahogy szeretem a többi évszakot is és Isten áldásának tartom, hogy olyan helyen élhetek, ahol mind a négy évszakot megélhetem. Nekem így kerek a világ...reggeli deres fűvel, lila őszirózsával, bordó falevelekkel, sült alma édes illatával.

A nyár végi, kora őszi kirándulásokon összeszedett termések most előkerülhetnek és elfoglalhatják méltó helyüket egy szép üvegvázában, vagy egy jóképű dunsztos üvegben.

Mai összeállításomban olyan ötleteket mutatok be, amelyekhez aztán tényleg nem kell különösebb kézügyesség vagy kreativitás.

Ezekhez az asztalközépre helyezhető mutatós darabokhoz tényleg nem kell különleges felszerelés...némi drót, esetleg spárga és persze a termések, levelek.

Egyszerűen vegyél egy csomó száraz pirospaprikát és tedd egy szép üvegbe, egy egyszerű vázába. Kész. 

Némi makk, egy kis gyertya...kell ennél romantikusabb őszi estén?

Spárga, kukorica csuhéstól, üveg és gyertya...semmi extra és mégis milyen szép!

Pár hajlékony kopasz gallyacska, dió vagy gesztenye, pár szépséges szép színű levél és íme:

forrás