Ősz van és itt a Bakonyban bizony hűvösre fordult, de azért a nyáron szorgalmasan leszedett és megszárított levendula csokrok még mindig aktuálisak! Egyszerűen felüdítenek ezek az apró egyszerű kis virágok...olyan gyönyörűek még így megszárítva is, nem? Az illatról nem is beszélve...
Egyébként pimaszul drágán árulják a weboldalon, ahonnan a képeket letöltöttem....szóval bátran mondhatom, hogy kisebb vagyon lóg Nálam otthon a falakon! :)))
4 megjegyzés:
Csodás kép mind, de nekem új ötlet volt a magas szárú pohárba állítva: úgy nem hullik szét a magja és nagyon tetszik is.
én valószínű végrendelkezek, hogy halálom után egy levendulamezőn szórják szét a poraimat, mert nem tudok betelni vele, levendula mindig minden mennyiségben jöhet textilen, porcelánon, fán, és legisleginkább a földből kinőve nagy bokrokban kertben és mezőn és bárhol, úgy sajnálom leszedni és látni, ahogy elszárad, (de még úgy is szeretem, összegyűjtöm kis terxtilzacsiba), sde minden kabátzsebemben, és táskámban van elmorzsolva is, mert nem bírom megállni, bárhol látok, kis pici fejét ne morzsoljam össze egynek...nem folytatom, bár abbahagyni neház:)))
Nagyon szépek a képek! Én is levendula mániás vagyok. A színe, illata csodás. Remélem egyszer élőben is láthatom a provance-i mezőket, gyönyörű lehet. Addig is itthon örülök a két kis bokrunknak:)
:)) Olyan jó hallani, hogy sokan vagyunk, akik ennyire szeretik a levendulát. Nálunk nem is nagyon ismerik, az idősebbek pláne. Nekem is csak két nagyobb bokrom van és két picurka, de a férjem megígérte, ha lesz rá "keret" veszünk egy csomó tövet! Ugyanis egyszerűen nem megy a szaporítása...
Megjegyzés küldése