Gyökerek

Csillagosi blogján egy igen érdekes és elgondolkodtató bejegyzést olvastam. Az őseiről ír, hogy honnan származik, milyen emlékei vannak a gyerekkorából. Nem csak tárgyi, hanem lelki, szívbéli emlékek. A gyökereiről ír.
 Azt hiszem mosógép, vasaló és porszívó ide-vagy oda....a mi életünk nem könnyebb egy fikarcnyit sem, mert a lelkünk nem tiszta! Nekünk nehéz, sokszor bonyolult a lelkünk ... Ezeknek az embereknek egyszerű, tiszta lelkük volt.

Elfogadták a Jó Isten adta pozitív és negatív dolgokat is.

Rengeteget dolgoztak, nehéz körülmények között, de este nyugodt szívvel hajtották álomra a fejüket! Átölelték a hitvesüket (nem az élettársukat/párjukat!) és a legkisebb gyerekeket. Ma ezért is furán néznek Rám, mert engedem közénk a gyereket...miért van az, hogy nagy szegénységben, egy szobában nyolcan, tizen nagyobb szeretetben éltek, mint a mai családok hárman, négyen?

Nem gondoljátok, hogy a nosztalgikus vágyódás a múlt iránt - az, hogy a régi holmikat, használati tárgyakat keressük - tulajdonképpen az akkori tiszta élet utáni vágyunk? Az egyszerű, átlátható, érzelmi biztonságot nyújtó élet iránti vágyunk? Mert legalább a család, a hitves biztos volt. Nem volt pénz és nem volt gazdagság, de volt hit, remény és szeretet. Ma nincs...a legtöbb családban legalábbis tapasztalatom szerint nincs. Régen világos és érthető módon beszéltek egymással az emberek, ma még sokszor azt sem értjük, amit kérdeznek tőlünk...régen betartható szabályok voltak, ma káosz és zűrzavar van ebben a nagy szabadságban.

Félre ne értsetek: nem panaszkodni szeretnék, csupán számtalan kérdés merül fel Bennem, ahogyan írom ezeket a sorokat. És számtalan emlék is...csak ritkán van idő leülni és elmélázni ezeken. Nem éljük meg a mindennapjainkat, csupán túléljük. Nem ünnepelünk ha öröm ér és nem sírunk ha bánat ér: nincs rá idő.

Pedig enélkül nem megy. Nem tudunk hitelesek lenni és a szülőket, embertársakat tisztelő gyermekeket sem nevelni. Fontos, hogy időt szakítva a rohanásban visszaemlékezzünk, mert az elmesélt anekdotákból, történetekből tanulnunk kell. A tanultakat pedig továbbadni a gyerekeknek. Ehhez beszélgetni (modernül mondva kommunikálni) kell!

Mert mi vagyunk a fa törzse - őseink a fa gyökere - gyermekeink a fa ágai. A tápanyag a gyökérből jön a törzsön keresztül a legkisebb gallyig...abból táplálkoznak és fejlődnek egyre erősebb ágakká a kis hajtások.

Köszönöm Csillagosi, hogy leültettél egy kicsit elmélázni! :)

forrás