Tudtad, hogy a fürdőruha, a bikini kétezer, a monokini pedig már negyven éves?
A rómaiak bikiniztek
Római kori hölgyek fürdőruhában hancúroznak
Mint a legtöbb kultúrtörténeti írást, a fürdőruhák történetét is a klasszikus ókorral kell kezdeni. A természetközeliséget preferáló görögök és rómaiak leginkább meztelenül fürödtek, de nem minden körülmények között. A római birodalom több részén maradtak fenn olyan mozaikok, amelyekből az derül ki, a hölgyek már akkor is lefedték testüknek mell és csípőközeli tájait. Ráadásul olyasmi ruhadarabok voltak divatban, amelyek erősen emlékeztetnek az 1960-as évekbeli bikinikre. A mellékelt képen látható hölgyeket egy szicíliai villában rakta ki mozaikokból egy ókori művész.Illedelmes újrakezdés
Fürdőruha a 19. század közepén
Az ókori európai kultúrák eltűnésével a fürdés kiment a divatból, így nem túlzottan meglepő, hogy nem létezett kimondottan vízbe szánt öltözet sem.Így ment ez egészen a 18. századig, amikortól – és talán a felvilágosodás is belejátszik a fordulatba – ismét beszélhetünk fürdőruhákról. Ezeken a ruhadarabokon még a legkonzervatívabb vaskalaposok sem találnak kivetnivalót: a nők egy hosszú, köntösszerű viseletben merészkedtek a vízbe, amelyet szigorúan olyan anyagból készítettek, ami nedvesen sem lett átlátszó. A biztonság kedvéért alsó szegélyekbe súlyokat varrtak, hogy megakadályozzák az anyag vízben való felemelkedését.
A férfiak már akkor könnyebb helyzetben voltak. Ők a test vonalát sokkal inkább látni hagyó hosszú ujjú és hosszú lábszárú szerelésbe bújtak. Ez utóbbi már akkor az alsónadrágokhoz volt hasonlatos, és később minden izgalom nélkül vezetett a mai állapothoz.
A 19. században a hölgyeknek a kétrészes fürdőruhák jöttek a divatba. Az övvel összefogott felső rész a válltól a térd alá ért, hozzá egy bokát takaró fekete harisnya dukált.
A kor fürdőkultúrájának érdekes intermezzói voltak a fürdőgépek, amelyek leginkább a viktoriánus Angliában hódítottak. Ezek jellemzően kerekekre szerelt apró faházak voltak, a fürdeni szándékozók – nemek szerint elszeparálva – utcai ruhában beszálltak a parton felállított „gépekbe”, ott felvették a fürdőruhát, majd az egész szerkezetet betolták a vízbe, ahol illedelmesen kiszálltak belőle. A technika másik lényege az volt, hogy az alkotmány eltakarta a vízben mártózókat a kíváncsi parti szemek elől.
A 20. század legelején még lecsuktak az Egyesült Államokban egy ausztrál úszónőt, mikor is az a „víz alatti balett show”-ján láttatni engedte a nagyközönségnek a kezét és lábát.
Modell az 1920-as évekből
Aztán az elkövetkezendő évtizedekben lassan lazulni kezdtek a szabályok. A hölgyek először a karjukat tették szabaddá, majd a lábukat combközépig. Eltűntek a nyakat takaró gallérok, és a dekoltázs valahol a nyak és a mell közé félútra merészkedett le. Az USA egyes strandjain a férfiaknak egészen az 1930-as évek közepéig tilos volt a topless.Ami Magyarországot illeti, talán valamivel kevésbé voltunk szemérmesek. A Népszabadság nemrég arról emlékezett meg, hogy a Színházi Hét 1912-es címlapján Varsányi Irén fürdőruhában pózolt.
Elszabadul a meztelenség szelleme
Többek között az új típusú textíliáknak is köszönhetően a fürdőruhák egyre kényelmesebbek, praktikusabbak és nem utolsósorban kisebbek lettek. Ezzel párhuzamosan, illetve valószínűleg pontosasan ezért az 1940-es években egyre többször jelentek meg a magazinok borítóin a fürdőruhában pózoló sztárok, külön műfaját teremtve meg ezzel a fényképeknek.
1920-as évek...
1930-as évek...
1940-es évek...
1950-es évek...
1960-as évek...
Ugye milyen cukik? Nektek melyik tetszik? Azért van amelyik ma is hordható lenne nem?
forrás1
forrás2
2 megjegyzés:
Nagyon tetszett ez a bejegyzés! ♥történelem :D Szerintem a kék lapon fehér pöttyös, meg a legutolsó pöttyös is abszolút hordható lenne. Bár én bikinit hordok, hogy szépen barnuljak, de ezeknek tetszik a fazonjuk.
Nekem is az utolsó tetszik mivel Én már egyrészesbe járok pancsolni:)
Megjegyzés küldése