Ma reggel már akkora volt a szárazság, hogy csak ott volt egy kicsit harmatos a fű, ahol locsoltunk este. Pedig olyan jó érzés kora reggel mezítláb belépni a harmatos fűbe....hétvégén még volt erőm korán felkelni és meglocsolni a kertet és a virágokat. Olyan végtelen nyugalom tölti el az ember lelkét amikor még mindenki alszik és minden csendes. Persze Nálunk csendről csak addig beszélhetünk, amíg a kecskék meg nem látnak! :) Azonnal indul a mekegés: várják a friss vizet és a gabonát. Ha pedig a tyúkok, libák, kacsák is ki lesznek engedve, akkor már végképp vége a csendnek: indul a nap a baromfi udvarban! De ez így jó! Nagyon jó!
Ezt a csodálatos kis dalt akkor is tudom dudorászni és a harmatos fűben akkor is tudok lépkedni igaz?
:)
József Attila: Harmatocska Guggolva ringadoza málnatő, melegkarján buggyos, zsirospapiros szendereg. Lágy a táj, gyöngy az est;tömött, fonott falomb.Hegyek párája rezga halmokon s dalom. Hát dolgoztam hiven,zümmögve, mint a rét.Milyen könnyű a menny!A műhely már sötét. Fáradt meg együgyű,vagy tán csak jó vagyoks reszketek, mint a fűés mint a csillagok. 1929. aug.
2 megjegyzés:
Nekem nincs időm reggel locsolni, meg nem is tudok korán kelni.Én vagyok a bagoly-típus.:)
Én este locsolok.Most már tényleg muszáj,mert minden kiszárad különben.
Nem ismertem ezt a verset.:( Nahát! Szégyen.:(
Én szerencsére amióta Áronkám megszületett fel tudok kelni(muszáj volt) :) Nem szégyen, hogy nem ismerted...nem kell tudnunk minden verséről. Szerencsére bőség van a magyar költészetben és az iskolában csak a legfontosabb verseket tanítják.
Megjegyzés küldése