2011. november 9., szerda

Kedves Naplóm!


Azt nem tudom, hogy így fogom-e kezdeni, de elhatároztam, hogy naplót fogok írni. 
Kézzel, igazi szépséges naplóba.

Na nem olyan Bridget Jones stílusban, és nem is Carrie Bradshawt kívánom utánozni...ez olyan Frónis lesz. Bevallom egész idáig azért nem írtam (kislányként voltak próbálkozásaim), mert féltem, hogy valaki olyan kezébe kerül, akit nem szeretnék beavatni a magánügyeimbe. 

Az imádság, az imádkozás kiváló alkalom, hogy a legbensőbb dolgainkat megbeszéljük a Jó Istennel, de mégis egyfajta hiányérzetem van időnként...


Vannak olyan napok, olyan események amelyek olyan érzelmeket váltanak ki az emberből, hogy azt lehetetlen magában tartani. Oké..erre vannak a barátnők. De valljuk be...van amit még sokszor a legjobbnak sem mondanánk el. Vagy nem akkor. És nem ott.


Valahogy olyan érzésem van, hogy majd nem mehetek el úgy, hogy az unokám, a fiam...vagy valaki, ne ismerné meg egy kicsit a mindennapjainkat. Hogy hogyan is éltünk mi, hogy élt az ezredfordulón egy kis faluban, egy teljesen hétköznapi asszony, egy nő, egy feleség, egy anya, egy barátnő. 
Nem rossz a blog, de nem elég személyes. 
Ez persze rajtam múlik, tudom. De még mindig úgy érzem, hogy ennek a blognak az írása csak egy kis részemet mutatja meg. Nem pusztán magánéleti események vezetése és bemutatása, inkább az engem érdeklő dolgok megmutatása a fő profilja.


De persze akik olvassák tudják, hogy az élet nem csak szép ágyneműkből, karácsonyi készülődésből, hanem sokkal prózaibb, olykor kellemetlen-kényelmetlen, eseményekből is áll. Nekem is fel kell adnom a csekkeket, el kell mennem fogorvoshoz vagy nőgyógyászhoz, meg kell küzdeni betegséggel, a főnökömmel....

....ja és persze van egy csodálatos férjem és egy fantasztikus kisfiam! :)

Szóval van hideg-meleg vegyesen. Magánügyek, amelyek úgy érzem nem ide tartoznak.



Néha az ember megvillant egy-egy képet ebből is, de nekem nem titkolt célom, hogy ez a blog inkább legyen egy kis "álomvilág". 
Amolyan szépségek tárháza, egy szép újság, amelyet a magam ízlése szerint szerkesztek és ide azért térek be, hogy feltöltődjek, gyönyörködjek és időnként azt higgyem, hogy az élet ennyire egyszerű és szép.
Nem az tudom.
Valamikor az, valamikor nem.
Na ez az amit az Én kis privát naplómba fogok vezetni.




És még egy gondolat.

Elhatároztam azt is, hogy kézzel fogok levelet írni. 
Meg fogom találni azokat, akik partnerek ebben. 
Nem fogok minden nap írni, csak amikor úgy érzem valóban van mondanivalóm. Lehet, hogy ez is egy lázadás a részemről, de küzdeni fogok azért, hogy ne vesszen el ez a csodálatos varázslat....egy szépséges papírra, kedves, udvarias bevezető után őszinte szavak...

...mert az is Én vagyok/leszek!

Ölellek Benneteket! Szép napot!


9 megjegyzés:

Timi írta...

Ez egy nagyon kedves bejegyzés, Fróni!!!
Naplót én se vezetek, pont abból az okból kifolyólag, amit te is írtál...
De a kézzel való levélírás nagyon jó ötlet!!!:o))) Teljesen más a varázsa, mint az e-mailnek...

Mammka írta...

Fróni! Fantasztikus vagy!!!!!♥
Minden szavaddal egyetértek!Én azért nem merek-bár néha írtam jegyzeteket-,mert nem akarom azt-amit te is írtál-,hogy a nagyon mély dolgaimat megtudják a családtagjaim, még az életemben. Halálom után már mindegy.
DE: a bejegyzésed során értettem meg,hogy viszont elképzelhető,hogy a naplónkkal segítünk a következő nemzedéknek valamiben: megérteni,megoldani....És igen!Kézzel kell írni,ehhez kétség nem fér: én töltőtollal,mert egyébként is azzal írok,bár keveset.
Karácsonyra küldök néhány éve lapokat,leveleket, de nem a szokványos jókívánságokat,hanem áldást és egy verset,vagy idézetet.

Mammka írta...

A képek,amiket feltettél, varázslatosan szépek!!!!!!!Annyira jó nézegetni őket!

otthonzalában írta...

Hajrá, hajrá! :) Én egy évig írtam naplót a múlt évben, majdnem minden nap. De ez a napló a kislányomnak szólt, nem úgy indult élete kezdete ahogy én azt elképzeltem, hát szerettem volna, ha legalább az első évét tudja, hogy milyen volt, miket csinált, milyen örömök érték, ha bánattal- szomorúsággal jött a világra.... Mára már sajnos sokkal kevesebbet írok, ha nincs dráma, nincs az akarat sem?? Nem tudom.
Írj naplót. Biztosan sok örömed lesz benne! Puszi: Lili

Agnes. írta...

Froni:)

Kezdem a vegevel:)a fotok fantasztikusak!!
Maga a beiras nagyon jo, es melyen igaz.Az ember egy ilyen nyitott oldalon nem irhatja le a legintimebbet, mert sajnos sokan szeretnek visszaelni vele, es ha intim, maganugy, akkor eppen attol az, hogy nem irod ide.
A naplo es a blog is olyan , mint sok egyeb az eletben, van az elkepzeles es a megvalositas, es ez kozben alakul, valtozik, csakugy, ahogy emlitetted, az eletunk is hol ilyen, hol olyan.
En a blog elott irtam naplot, evekig, nem naponta, es en is igy szolitom mai napig is.Ujra visszaszoktam a kezzel irasra is, de az nem olyan , mint a blog, pedig en eleg sokat adok a valosagombol is:)

Nagyon tetszett a beirasod, es kivanok sok sikert a terveidhez, kivanom, hogy legyenek partnereid a levelekben!

szep napot Neked, puszi:)

Nagymamis írta...

Fróni nagyon jó az ötlet......én sosem írtam naplót, pedig tényleg jó lenne ha majd az unokák, vagy akár a dédunokák ismerkedhetnének a mi életünk mindennapjaival. Már alig várom, hogy nyugdíjas legyek! Talán akkor.....
Szép fotókat hoztál! Köszönöm!

Rózsa írta...

Kis-nagylány koromban írtam naplót, hisz akkor jöttek a szerelmek, jó volt ott leírni érzéseimet, másokkal ezt akkor nem gondoltam megosztani, most szívesen lapozok bele, sok beírást megmosolygok, sok eseményre csak úgy tudok visszaemlékezni, ha ott elolvasom, idővel elmosódtak az emlékezetembe.
Jó ötletnek találom a napló írást.

MrsYarnart írta...

kislányként többször próbálkoztam, de soha nem tudtam őszinte lenni - még önmagamhoz sem. később szerettem naplókat olvasni, és akkor rájöttem, nem vagyok naplóíró, lírikus alkat... de a levélírás, kézzel tényleg jó ötlet! mennyivel jobb érzés "igazi" levelet kapni, mint emailt vagy sms-t :)

Fróni írta...

Köszönöm mindannyiótoknak a sok-sok kedves és személyes élményekkel tűzdelt hozzászólást! Úgy látszik, hogy az az ősi ösztön, hogy nyomot kell hagynunk és emléket az utókornak, meg van szinte mindenkiben...csak mindenki másképp csinálja. :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...