2011. november 4., péntek

A levél romantikája


Csodaszép levélpapírra gyöngy betűkkel írt kedves szavak...hát nem örülünk/örülnénk mindannyian, ha manapság levelet kapunk/kapnánk? 
A minap azt olvastam, hogy az USA egyes államaiban már nem is tanítják meg a gyerekeket kézzel írni!!!! Ez szinte hihetetlen...elgondolkodtam, hogy vajon mit tennének, ha olyan helyzetbe kerülnének, hogy muszáj lenne kézzel írni. Miért akarják az emberiséggel egyidős írást elpusztítani, eltörölni? Mi a céljuk??? Remélem és bízom benne, hogy ez a hír vagy kacsa volt, vagy rá fognak jönni, hogy ez nem járható út.


Ennek kapcsán is, és mert időnként rám jön, hogy úgy írnék naplót kézzel, vagy valakinek egy szép levelet, szép papírra, kicsit utánanéztem a levélírás történelmének. 


Kérem tartsatok Velem ebben a kis időutazásban.


A levél (epistola), irásbeli közlés távollevő személyekhez, tehát a beszélgetés helyettesítője. Azért a levél minden műforma közt legközelebb áll a társalgáshoz; legszabadabb, közvetlenebb és természetesebb előadásu.

A levél eredete a regék homályába vész el. Bizonyosnak vehető, hogy a levelezés magával az irás használatával egykorú. A legrégibb levelekről Egyiptomból van tudomásunk. A legrégibb történelmileg ismert levél az volna, melyet Stabrobates indiai király Semiramis királynéhoz intézett; hasonlókép ismeretes a bibliában Dávid levele, melyet Uriás Joabhoz vitt. A görög hagyományban az első levél az a viasztábla, melyet Proitos argosz király ad Bellerophontesnek Likiába Jobastes királyhoz, s amelybe balsorsot jelentő szavak voltak vésve.


Az anyag, amelyre és amellyel a levelet irták, alakjához hasonlóan a századok folyamán a legnagyobb változásokon ment keresztül. Legrégibb időben sima kövekre, fák kérgére és fatáblákra, hasonlóképen állatbőrökre és falevelekre irtak. Hogy az utóbbiakon a betüket elő lehessen állítani, a fatáblákat viasszal vonták be és azokba a betüket belekarcolták. Az egyiptomiak már igen korán, több ezer évvel Kr. e. készítettek a papirusbokor háncsából durva papirt, melyre az irásjeleket ecsettel festették, mely eljárásasl tökélertesen egybevág a khinaiaknak irási módja. 
Egy benihassani 4000 éves relief azt a jelenetet ábrázolja, amint egy szolga egy tartomány kormányzójának papirustekercset nyujt át, ázsiai bevándorlók jelentkező levelét. Az indiaiak és khinaiak pálmaleveleket használtak irásra. A görögöknél a homeroszi kultura idejében viazstáblácska szolgált a levél anyagi eszköze gyanánt, s e táblába hegyes iróeszközzel vésték a betüket.




A középkorban az egyiptomi papiros feledésbe került és az állítólag Attalus pergamumi király által feltalált pergament lépett helyére (már. a Kr. u. III. sz.-tól fogva). A rongypapirost a XIV. sz. közepétől kezdték levélírásra használni. Ez idő óta egyre közeledik a levél külső alakja mai formájához. Pecsétül a XV. sz.-ig viasz szolgált, melybe pecsétgyűrüt nyomtak.


Az alkalom és ügy, mely a levélbeli közlést szükségessé teszi, oly temérdek és annyiféle, hogy a levelek osztályozása ez alapon ugyszólván kimeríthetetlen. Példaképp néhányat említve: magán levél, hivatalos levél, üzleti levél, baráti levél, szerelmes levél, bizalmas levél, részvét levél, üdvözlő vagy köszöntő levél, kérő levél, köszönő levél, intő levél, fenyegető levél…


A társadalmi szokás, illem és divat bizonyos formaságait állapítja meg a levélnek mind az alakra, nagyságra, az összehajtás módjára, a borítékra, pecsétre, a külső címzésre nézve, mind pedig a megszólításra, bevezetésre, befejezésre, aláírásra nézve stb. 
A 18. század a levél százada egész Európában, az embereknek ekkor szinte életszükségletté vált a levelezés - korjelenség, amelynek fontos indítékai és funkciói vannak.


A levélnek részint mint irodalmi faj, részint mint irodalmi forma majd minden irodalomban kifejlett és nevezetes szerepe volt. A valóságos levelek, melyek gyakorlati célból irattak és elküldésre voltak szánva (ún. missilis levelek), maguk is hódoltak a tetszetősség követelményeinek s egyre művészibbek lettek tartalomban és előadásban, művészi elemnek értvén a választékosság mellett a keresetlenséget, a finomság mellett az egyszerüséget és a természetességet is.

Az internet megkönnyítette a magánlevelezést is. Az elektronikus levelek (e-mail) világa a villámposta számtalan előnyét kínálja a világhálót használóknak, nemcsak a közlendő azonnali továbbítását, akár kontinenseket is átszelve, hanem napjaink divatját, a megjelölt körnek szóló üzenetek (chat-ek), illetve a nyilvános napló, vagyis a blog írásának és közzétételének lehetőségét is. Sajnos, a fejlődés velejárójaként - sokak bosszúságára - rengeteg fake mail (hamis levél), junk mail (haszontalan, érdektelen levél) és spam (kéretlen levélreklám) is telíti az elektronikus postaládákat. A levélszemetet takarítva ilyenkor nosztalgiával gondolhatunk egy hűséges, megbízható postagalambra vagy az ajánlott levéllel becsöngető postai kézbesítőre.


És a végén az egyik kedvenc filmemből egy részlet, amely jól tükrözi a kor szellemét...és, hogy mekkora esemény volt levelet kapni!  :) 
Szép napot!





8 megjegyzés:

Zsuzsa írta...

Néhány nappal ezelőtt a 10 éves keresztlányomtól kaptam levelet, színes filccel írt virágos levélpapírra , ugyanolyan a boríték és matricákat is ragasztott rá. Ember emlékezet óta nem kaptam postai úton levelet (kivéve a szolgáltatóktól:-P). A levél azóta is ott díszeleg a hűtőmön, és akárhányszor ránézek, mindig mosolygok:-)

Barbus írta...

Gyönyörű, amit a levélről írsz és nagyon igaz. Társadalmunk egyik fő problémájára tapintottál rá. Az e-könyvek elterjedése sajnos csak rontani fognak a helyzeten. :(
Karácsonyra én még szoktam képeslapot készíteni és küldeni postán azoknak, akik fontosak nekem.
Érdekes, hogy - míg állást kerestem - csak egy munkahelyen kértek kézzel írott önéletrajzot. Pedig annyi mindent ki lehet olvasni belőle! :)

A hír pedig igaz, mert már itthon is felvetették, hogy a gyerekeket előbb gépen tanítsák meg írni az iskolában, aztán kézzel...egy főiskolai csoporttársam, barátnőm nyilatkozott ebben a témában az egyik tévécsatorna reggeli műsorában. Szerintem botrányos még a feltételezés is. Nem is beszélve a szegényebb családokról (akikből van bőven), ahol nem fog telni laptopra. Ők nem tanulnak meg írni? .... És tanító-könyvtárosként folytathatnám, de nem teszem. Remélem csak, hogy a világ észhez tér és nem hagyjuk veszni ezt a csodát. Én biztos nem! :)

Katalin írta...

gyönyörű kincs ez a bejegyzésed
sajnálom, hogy nem kézzel írtad és levélben kaptam volna meg...
régen vágytam egy szép töltőtollra, keresgettem (az is jó volt) és tintát is szereztem,
de ott alszik a fiókomban, mert gyakorlatilag a keresztrejtvényeken kívül mást nem igen írok, (vagy csak felfirkantok vmit, arra meg gyorsaníró eszköz szükséges)

Mammka írta...

Csodás bejegyzés már megint!!!!!!És a fotók és a szöveg!....♥
A mai napig a töltőtoll a kedvencem és újra elkezdtem mártogatós tollal rajzolni..)
Emlékszem még,khmmm 32 évvel ezelőtt mindennap hazarohantam,hogy kaptam-e a Kedvestől levelet?!És kaptam!Ma is őrizzük őket!

Mammka írta...

A legfelső ,csodaszép képet hol találtad?

éva white vintage írta...

Jó ide bejönni és olvasgatni Téged:)

Nagymamis írta...

Gyönyörű bejegyzés.......bizony a kézzel írott leveleknek megvolt a varázsa.....néhányat még most is őrizgetek.....jó elővenni és olvasgatni......

Fróni írta...

Drága Olvasóim! Köszönöm, hogy megosztottátok Velem a gondolataitokat! Örülök, hogy sokan hasonlóan érzünk és vélekedünk evvel a témával kapcsolatban (is).
Drága Mammka! Sajnos nem tudom...angolul írtam be címszavakat és a google amit kiadott abból válogattam ízlésem szerint... :)
Kellemes hétvégét mindannyiótoknak!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...