Viki osztotta meg az alábbi történetet...elhoztam Nektek is....mert olyan szép és igaz!
Köszönöm Viki!!!
"Egyszer egy ember álmodott, hogy a homokban jár, Isten mellett. Előre
lépve azt látta, hogy háta mögött dupla nyomokat hagy. Az egyik az
Istené volt, a másik pedig a sajátja. Az ember megértette, hogy minden
lábnyom egy napot jelent az életében. Akkor megállt, és visszanézett a
lábnyomokra. Azt vette észre, hogy voltak egyes szakaszok, ahol csak egy
lábnyomot látott kettő helyett. Visszatekintett egész életére. Nagy
meglepetés érte: életének abban a szakaszában, ahol csak egy
lábnyomot látott, szomorú napjai voltak. Azok a napok tele voltak
aggodalommal, türelmetlenséggel, magánnyal, rosszindulattal és
fájdalommal.
Akkor az ember szemrehányóan fordult Isten felé: "Te azt ígérted, hogy mindennap velünk maradsz! Miért nem tartottad meg ígéretedet? Miért hagytál egyedül az élet rossz perceiben, azokon a napokon, amikor szükségem lett volna rád?"
Isten mosolyogva ezt mondta: "Kedves fiam, egy pillanatig sem hagytalak el. Mindig szerettelek, és szeretni foglak. Azok a lábnyomok, amiket életed nehéz napjain látsz, az enyéim... Akkor ölben vittelek téged."
Akkor az ember szemrehányóan fordult Isten felé: "Te azt ígérted, hogy mindennap velünk maradsz! Miért nem tartottad meg ígéretedet? Miért hagytál egyedül az élet rossz perceiben, azokon a napokon, amikor szükségem lett volna rád?"
Isten mosolyogva ezt mondta: "Kedves fiam, egy pillanatig sem hagytalak el. Mindig szerettelek, és szeretni foglak. Azok a lábnyomok, amiket életed nehéz napjain látsz, az enyéim... Akkor ölben vittelek téged."
2 megjegyzés:
Köszönöm! Áldott Ünnepeket kívánok szeretteiddel együtt!
:-)
Megjegyzés küldése