Kavarog a fejem...

Elegem van a zajból, az ajtó csapkodásból, a telefoncsörgésből, a pletykálkodásból. Elegem van abból, hogy minden nap azzal terrorizálnak, hogy mikor rúgnak ki Bennünket.

 Utálom látni a kolléganőim szomorú arcát ….. ne kelljen már minden nap görcsbe rándult gyomorral bejönnünk, hogy vajon ma mondják-e azt, hogy mehetünk amerre látunk….bár tök ügyesek vagyunk, meg jó munkaerők, meg ilyenek meg olyanok, csak éppen Hello!

Hazudnak és hazudnak….állandóan.

Egyszerűen képtelen vagyok azonosulni ezzel a világgal.…hogy állandóan 200%-on kell teljesíteni és olyan elvárásoknak megfelelni, amikről mindenki tudja, hogy lehetetlenség és őrültség!

Rohan a világ. Miért?

Vki magyarázza el Nekem, hogy hova a jó égbe rohanunk????

Minden és mindenki állandóan siet és siettet. Egyre gyorsabban mennek az autók, a vonatok, a repülők, a számítógépek….egyre gyorsabban készül el az étel, egyre hamarabb kell megtanulni írni-olvasni-számolni, egyre hamarabb kell nyelvet beszélni, autót vezetni, embereket vezetni, egyre gyorsabban beszélnek, egy fél órás híradóban már egyre több hírt – ha lehet csak rosszat – kell bezsufizni…fel sem bírom fogni!!!! Mire felocsúdok, hogy vhol földrengés volt, már közben mutatnak egy korrupt politikust és még fel sem tudok háborodni rajta, már mutatják, hogy megint génkezelt kukoricát találtak vhol…... nem bírom követni.

MIÉRT SIETÜNK?

Lemaradunk vmiről?

Miről?

Régen miért értek rá az emberek beszélgetni? Ünnepelni? Gyászolni? Ma miért nem érünk rá?

Kavarognak a gondolatok a fejemben és próbálom lecsitítani magam, de nagyon nehezen megy. Nagyon nehezen. Én türelmes szeretnék lenni. Nekem nem kell, hogy minden azonnal legyen.

De a világ azonnal és mindent akar Tőlem. 

Ne haragudjatok meg Rám...nem szeretnék negatív kisugárzást...Én annyira szeretnék mindig jókedvű és pozitív lenni. De ma nem megy.  Ma ilyen savanyú uborka vagyok. Ez is Én vagyok. Majd felvidulok remélem. A Jó Isten segít rajtam tudom és türelmesen várom, hogy mit tartogat még Nekem a mai napra. Elfogadom majd biztosan egyszer ezt az állapotot is...igyekszem, de ma nem megy. 

Null tolerancián vagyok.

Azt hiszem ma megint ezt az imát fogom mondani:

Uram!


Tégy engem a Te békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
Ahol sérelem, oda megbocsájtást,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétség, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol sötétség, oda világosságot,
Ahol szomorúság, oda örömet.



Hogy ne vigaszt keressek,
Hanem vigasztaljak,
Hogy ne megértést keressek,
Hanem másokat értsek meg,
Hogy ne engem szeressenek,
Hanem szeretetet nyújtsak.


MERT AMIKOR ADUNK,
AKKOR KAPUNK,
MIKOR MEGBOCSÁJTUNK,
NYERÜNK BOCSÁNATOT,
MIKOR MEGHALUNK,
SZÜLETÜNK MEG AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGRA!