2012. április 26., csütörtök

Step by step


Habár a beton/cement nem kifejezetten kedvelt a vidéki stílusért rajongók körében, ma mégis olyan felhasználási módját szeretném megmutatni Nektek kedves Olvasóim, ami tökéletesen illeszkedik egy igazán country kertbe is! 

Betonból készült levélmintájú "lépőkövek".

 A képek önmagukért beszélnek, csupán annyit szeretnék hozzáfűzni (leginkább olyan hölgyeknek, akik nem vettek részt építkezésben), hogy alapszabály, hogy a cementtel spórolni tilos! Különben szétesik az egész. Rendes alap, ahogy a kép is mutatja, és rendszeres locsolás az elején - nem áztatás, locsolás. Ha viszont zuhé közeleg, akkor takard le egy fóliával, mert amíg friss kimossa a cementet belőle. 

Ha ezeket a szabályokat betartod, akkor tényleg kemény lesz, mint a kő és hosszú-hosszú éveken keresztül használhatod ezt a jópofa kis ösvényt. 

Na ennyi duma után következzen a lépőkék elkészítésének menete lépésről -lépésre...step by step! 

www.bhg.com

TOPSecret! :)


Népszerüsítsük együtt a szép magyar motívumokat!
Én már jelentkeztem...és Te?! 
Érdemes! 

:D


2012. április 24., kedd

Nevessetek!

 
"A nevetés az élet sója. 
Nevessetek a tévedéseiteken, de okuljatok belőlük, űzzetek tréfát a megpróbáltatásaitokból, de merítsetek erőt belőlük, a nehézségeket tekintsétek vidám játéknak, de küzdjétek le őket!"
 (Anne válaszúton)




2012. április 23., hétfő

Kertészkedni öröm!



Lánykoromban soha nem gondoltam, hogy kertészkedni fogok. Azt meg pláne nem, hogy ez örömet fog okozni Nekem. Közel kerülni a természethez úgy, hogy közben az még hasznos is a családnak, magamnak? Csúcs!

Szombaton ugyan dolgoztam, de már alig vártam, hogy hazaérjek. Áronkámmal azonnal nekilódultunk és elültettük a piacon vásárolt zeller és karalábé palántákat. (Amit magam vetettem az sajnos ki sem kelt) Eldugtuk a hagymát, elraktuk a krumplit, elszórtuk a saláta magokat…még körömvirág és napraforgó is került a kiskertbe.

A magasított ágyás még nincs kész, ezért a sárgarépa és petrezselyem még várat magára egy kicsit-ők még a zacskóban pihennek és várják, hogy életre kelhessenek. A magasított ágyás több okból is született: egyrészt az az oldal nagyon kemény töltés és igen rossz minőségű a föld, a másik a meztelen csigák. Tavaly a folyóparti oldalon gyakorlatilag egy az egyben megették a petrezselymet. Hiába mentem ki esténként és szedtem össze őket, reggelre tele volt az ágyás és jóllakottan lihegtek benne. Pfúj…útálom őket! Szóval az idén harcba szállok teljes erőbedobással ellenük: a magasított ágyás messzebb van a folyótól és talán az oldalán jobban észreveszem őket, mint a fűben megbújva.

A mosókonyhában szépen fejlődnek a paradicsom palántáim, de ők még várnak egy kicsit a melegben. Még nem vettem rá magam, hogy kiültessem őket…lehet, hogy megvárom a májusi fagyosszenteket. A zeller is érzékeny lehet, de azokat majd letakarom ha kell.


Az uborka is bújik már, de még ők is a kis fekete ültető poharakban erősödnek. Tudom, hogy sokan helybe vetik az uborkát, de Nekem bevált tavaly is, hogy a palántákat teszem ki. Nagyon hamar és nagyon szép termés lett.


Talán többen csodálkoztok, hogy még csak most kezdtünk el kapirgálni. Akik régebben olvasnak tudják, hogy folyóparton lakunk: egy völgyben a Bakonyban. Az elmúlt évek őrületes időjárásából egy biztos: a völgyecske hideg és fagyzugos hely. Mindent legalább 2-3 héttel később szabad csak kiültetnem, mert a folyó mellett bizony hideg a föld. Még a legforróbb nyári napokon is hűvös, páraködös a reggel. Ami önmagában persze csodálatos. Nyáron kimenni reggel mezítláb a párás fűben és megcsodálni a kertecskét..nos az valami egészen egyedi érzés!

Igyekszem majd fotózni is, de most kérlek elégedjetek meg a netről leszedett „illusztrációkkal”. 

Kellemes napot és jó munkát kívánok mindenkinek!


Nyertem! Nyertem! Nyertem!

Az elmúlt hét a meglepetések hete volt! Csodás ajándékokkal halmoztak el kedves blogtársaim. Az alábbi ajándékokat úgy szerettem volna lefotózni, hogy már a helyükön vannak (ez is meglesz), de amint látom arra még várhatok... :))

És mivel nem bírom az örömömet sosem magamban tartani, mert az úgy jó, ha megosztjuk másokkal is (mivel ugye az ilyesmi igen ragadós), így a játékban közzétett képet kölcsönvéve teszem közhirré a nagy újságot: Nyertem!!!! :)

Lili  blogja amúgy is az egyik nagy kedvencem a blogok közt, amiket rendszeresen olvasok, és Ő maga is egy tündér, de a múlt héten még megörvendeztetett: levelet kaptam, hogy újra sorsolt a februárban hirdetett játékán és Engem húzott ki! 

Pénteken pedig meg is érkezett a postával a nyeremény. Klára kedves szavak kíséretében küldte el Nekem a nyereményem. Elképesztően aranyosak és tökéletesen passzolnak a házikónkba! Alig várom, hogy a férjem felszerelje őket! 

Drága Lili  és Klára

Hálásan köszönöm a kis családom nevében! Nagyon szépek és ékesíteni fogják házunk szinte minden szegletét!




2012. április 21., szombat

Kedves élmény emléke....


Krúdy Gyula Álmoskönyvében ezt olvashatjuk:  
"Ha álmunkban levendula illatot érzünk, egy kedves élmény emlékét idézzük fel".

Bár Én nem hiszek abban, hogy álmainknak túl nagy jelentősége lenne, a kijelentéssel jelen időben egyetértek. Csak kedves élményeim fűződnek a levendulához.  A levendula nekem a nyár, a vibráló forró levegő, a méhek zümmögése. Úgy érzem egyszerre stimulál és megnyugtat az aromája.
Amíg a képeket válogattam azon gondolkodtam, hogy honnan és mikortól is ered Nálam ez a levendula mánia?
 Nem tudom. 
Fogalmam sincs. 
De tényleg. 
Egyszer csak volt ... itt volt. 
Megéreztem az illatát, megláttam a bájos kis szirmokat és el volt dőlve a sorsom a levendulát illetően. 

A minap nézegettem a kertben a bokraimat és megállapítottam, hogy semmi, de semmi bajuk nem lett a mínusz 20 fokos hidegekben sem. 
Hát nem fantasztikus növény? 
Nem voltak sem betakarva, sem más módon megvédve. Sorsukra, az anyatermészetre hagytam őket és még a legifjabbak is csodásan fejlődnek! 

Már alig várom, hogy az első pár szál virágot leszakíthassam és a friss levendula aromája betöltse az otthonunkat. 
Terveim vannak ismét velük: illatosító párnácskák, levendulás méz fog készülni az idén és persze a cukor elmaradhatatlan, mert már alig-alig van a tavalyiból. Idén szivet szeretnék készíteni, tavaly koszorút fontam belőle. 
Bízom benne, hogy az idén ismét eljutunk a Tihanyi Levendulafesztiválra június 23-án. 



2012. április 19., csütörtök

Pakkot kaptam!

Bizony! Csomagot hozott a postás...Nekem!
Ajándékot! :)
Húúú..már egész nap izgultam-mert tudtam, hogy jönni fog. 
Azonnal meg kell, hogy osszam Veletek az örömömet és meg kell, hogy köszönjem itt a nagy nyílvánosság előtt Timinek.

Timi csodálatos ajándéközönnel kedveskedett, mégpedig nem csak Nekem, hanem drága Kisfiamnak is!!!

Drága Timi!

Nagyon-nagyon köszönöm, köszönjük!

Remélem a képek visszaadják az örömet és a boldogságot!

Csak még egy gondolat: ugye Ti is éreztétek már azt a hihetetlen pozitív energiát, amit akkor kaptok, amikor vmi igazán szívvel-lélekkel készített kézimunkát vesztek a kezetekbe? Én ma ezt éreztem...





Azonnal Áronkám szívébe loptad Magad ezzel a Mackós zsákkal!
Csak annyit mondott: Köszönöm! Anya! Ez a néni nagyon tehetséges! :)))
Igaza van!


Tündéri, bájos kis tütyő egy édes tulipános mintával. Nagyon szép - nagyon tetszik!




Áronkám "Á" betűs tolltartója! Már be is tette az iskolatáskájába! :)) Nehéz lesz rávenni, hogy az iskolában még ne használja...ott még muszáj a cipzáros... :)


A finom levendulás szappanoktól és testápolókrémtől valódi illatfelhőben úsztak a szépséges ajándékok!



Hálásan köszönöm Timi - nagy örömet okoztál!


Új köntösben: a konzerves doboz


Már régóta keresem az ötleteket és már régóta gyűjtögetem a konzervdobozokat...hogy mire azt még nem tudom pontosan. 
Most már van némi elképzelésem. Ezekből a fotókból is inspirálódok...

Ti mire használjátok az üres konzerves dobozokat? Vagy simán kidobjátok?















Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...