2012. február 8., szerda

Különleges pillanat...


Nem tudok mit mondani...csak nyelem a könnyeim...

6 megjegyzés:

BORI írta...

Jaj!!!!

Katalin írta...

ohh, Istenem,
annyira

krealady írta...

És én is megnéztem. És miért vagyunk mi ennyire hülyék??? Miért kínozzuk magunkat? Gyönyörű, és nagyon-nagyon szívszorító.

Györgyi írta...

Példaértékű.Köszönöm, hogy megmutattad.

otthonzalában írta...

Nagyon sírós. Köszönöm. Hogy miért? Mert mindig itt a válasz, hogy semmi sem fontos, csak a szeretet. A választásunk csak annyi, hogy hogyan éljük meg azt, ami most a mi feladatunk, sorsunk... A legnehezebbet is lehet szépen, szeretettel, méltósággal, vidám. Van még mit tanulni. De hát ezért vagyunk itt, nem?
Szeretettel ölellek! Puszi: Lili

Fróni írta...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...