"Paripám csodaszép pejkó ide lép, oda lép, hejhó!"

A ló:önteltség nélküli nemes jellem, 

irigység nélküli barátság, 

hiúság nélküli szépség, 

szolgálatra kész, mégsem szolga. 

                                     (Ronald Duncan)

Egy kedves barátunknak köszönhetően Áronkám lehetőséget kapott, hogy rendszeresen lovagoljon. Tegnap elkísértem és megnéztem, hogy ügyeskednek a fiúk, pucolják, itatják a lovakat. Olyan ügyesek voltak! Először persze csak Samun, a kis pónin gyakorolnak, aztán jöhetnek a nagy lovak.

Bevallom Én félek tőlük, de nagyon tisztelem ezeket a nemes állatokat. Áron szereti őket és ez nagy öröm Nekünk, mivel férjem még „királyfi” korában rendszeresen járt lovagolni. Egyszer Én is elkísértem és szőrén kilovagoltunk a Fridán. Hát mit mondjak…elkezdett zuhogni az eső, úgyhogy teljesen eláztunk, ráadásul mivel szőrén ültünk ketten, így jól feltörte a hátsónkat! J Szóval nem volt akkora élmény, hogy mégegyszer rávegyen a férjem, hogy elmenjek vele!

Köszönet Ferinek, hogy lehetőséget adott és köszönet Briginek, aki hihetetlen türelemmel tanítja a kisfiúkat a lovak szeretetére, tiszteletére, gondozására!

Először megpucoljuk, megkeféljük....

Lóra huszárok!

Szeretlek Samu!