Ne csüggedj!

Tegnap egy kicsit feszült voltam. Délután, amikor hazaértem tisztára összezuhantam-nem tudom mi volt Velem, különösebb oka nem volt. De a Jó Isten gondoskodásának köszönhetően alighogy beléptem a házba, máris csörgött a telefonom, aztán egymás után érkeztek az ismerősök, barátok. Hála és köszönet érte! Mert így nem volt időm magammal foglalkozni…osztogattam a bazsalikom palántákat, recepteket. Kaptam egy szép kis pocakos befőttes üveget és talán sikerül a terveim között szereplő házi vanília esszenciámnak is valami csinos üveget szerezni. Tojást cseréltünk, hogy az egyik szomszéd néni a kotlós alá tehesse, mert az Ö tojásai nagyon vékonyhéjúak; Nekem is lett helyette, hogy a tésztát meg tudjam gyúrni…kisfiammal még mikrós sütit is készítettünk. Végül alig készültem el a vacsival…

Csodálatos, hogy a Jó Isten mennyire figyel ránk és nem hagyja, hogy elcsüggedjünk!

Eszembe jutott egy érdekes könyv, amit nemrég olvastam és abból egy rész. Michel Quoist Így élni jó – Elmélkedések az élet művészetéről (Mai keresztényeknek)

„Szomorú vagy. Miért? Senki sem vette észre munkádat, sikereidet,

erôfeszítéseidet. Mondanivalód van és nem hallgatnak meg, nem

szeretnek. Kérj bocsánatot Istentôl szomorúságodért, azután figyelj

másokra. Kérdezd ôket, hallgasd meg ôket, érdeklôdj munkájuk iránt,

csodáld képességeiket, állapítsd meg érdemeiket... és a többiek,

tudtukon kívül, megszabadítanak majd kínjaidtól és örömöt szereznek

neked.

Miért nem vagy vidám ma? Nem tudod az okát. Ajánld fel az Úrnak

áldozatul fáradtságodat, csüggedtségedet, régi gondjaidat, ezeket az át

nem vizsgált aktákat, amelyek a szíved mélyén porosodnak. és azután

mosolyogj rá másokra... Mosolyogj a feleségedre, testvéredre,

szomszédodra, kartársadra: mosolyogj a házfelügyelôre, a kereskedôre...

mosolyogj, mosolyogj... és mosolyod visszacsalogatja majd az

eltávolodott örömöt.

Az öröm akkor kezdôdik, amikor abbahagyod saját boldogságod

keresését, azért hogy megkísérelj másokat boldoggá tenni.

Ha szomorú vagy, állj meg és kutasd az okát, szíved mélyén mindig az

önmagad keresésének nyomait fogod felfedezni. Ne nyugodj bele. Add

Istennek, amit féltékenyen magadnak tartogattál, aztán feledkezz meg

magadról és gondolj a legközelebbi felebarátodra.”