Pedagógusnapra...

Kedves Tanítóm!

Te, ki először fogtad a kezemet, s e küzdelmes
világra nyitottad szememet.

Te, ki a szomjazót megitattad, tudásod kelyhét
közreadtad,
gondolsz-e néha az elődökre, az előtted járó
nevelőkre?

Mint, ahogy én sok nehéz órán, gondolatban
még szólok hozzád.

Hallgatom lágy muzsikádat,
ahogy a titkokat magyaráztad.

Háborgó lelkemnek varázsos nyugtatás,
a dallamszárnyon szálló vígasztalás...

Voltál barátunk, Apánk, Anyánk!

Mindenekfölötti Óriás!

Voltál életemben érlelő erő,
mint növénynek napfény, földeknek májusi eső...

Lámpásom úttalan utakon, intő szavaidat ma is

 fogadom...

Immár megvívtam harcomat, szívemben őrzöm arcodat.

Most már tudom, mi az, törődni,
talán nem késő megköszönni!...

Bősze Éva írása