2011. június 3., péntek

Pedagógusnapra...



Kedves Tanítóm!

Te, ki először fogtad a kezemet, s e küzdelmes
világra nyitottad szememet.
Te, ki a szomjazót megitattad, tudásod kelyhét
közreadtad,
gondolsz-e néha az elődökre, az előtted járó
nevelőkre?
Mint, ahogy én sok nehéz órán, gondolatban
még szólok hozzád.
Hallgatom lágy muzsikádat,
ahogy a titkokat magyaráztad.
Háborgó lelkemnek varázsos nyugtatás,
a dallamszárnyon szálló vígasztalás...
Voltál barátunk, Apánk, Anyánk!
Mindenekfölötti Óriás!
Voltál életemben érlelő erő,
mint növénynek napfény, földeknek májusi eső...
Lámpásom úttalan utakon, intő szavaidat ma is
 fogadom...
Immár megvívtam harcomat, szívemben őrzöm arcodat.
Most már tudom, mi az, törődni,
talán nem késő megköszönni!...


Bősze Éva írása



1 megjegyzés:

erdoseva55 írta...

Nagyon meghatározó személy volt számomra a másodikos tanító nénim!
Nemrég találkoztam vele, sajnos neki családja nem volt, de engem most is megismert, és szeretettel köszöntött. Beteg volt éppen, de még mindig ö anyáskodott fölöttem ,amikor vesegörcsöm volt.
Köszönöm a verset, talán egyszer majd, ha kinyomoztam, hol lakik, elküldöm Neki ezt a verset!
Persze, ha megengeded, hogy leírjam?
Szeretettel: Éva

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...