2011. július 14., csütörtök

Harmatocska

Ma reggel már akkora volt a szárazság, hogy csak ott volt egy kicsit harmatos a fű, ahol locsoltunk este. Pedig olyan jó érzés kora reggel mezítláb belépni a harmatos fűbe....hétvégén még volt erőm korán felkelni és meglocsolni a kertet és a virágokat. Olyan végtelen nyugalom tölti el az ember lelkét amikor még mindenki alszik és minden csendes. Persze Nálunk csendről csak addig beszélhetünk, amíg a kecskék meg nem látnak! :) Azonnal indul a mekegés: várják a friss vizet és a gabonát. Ha pedig a tyúkok, libák, kacsák is ki lesznek engedve, akkor már végképp vége a csendnek: indul a nap a baromfi udvarban! De ez így jó! Nagyon jó! 

Ezt a csodálatos kis dalt akkor is tudom dudorászni és a harmatos fűben akkor is tudok lépkedni igaz?

:)



 

József Attila: Harmatocska
 
Guggolva ringadoz
a málnatő, meleg
karján buggyos, zsiros
papiros szendereg.
 
Lágy a táj, gyöngy az est;
tömött, fonott falomb.
Hegyek párája rezg
a halmokon s dalom.
 
Hát dolgoztam hiven,
zümmögve, mint a rét.
Milyen könnyű a menny!
A műhely már sötét.
 
Fáradt meg együgyű,
vagy tán csak jó vagyok
s reszketek, mint a fű
és mint a csillagok.
 
1929. aug.



2 megjegyzés:

Monika írta...

Nekem nincs időm reggel locsolni, meg nem is tudok korán kelni.Én vagyok a bagoly-típus.:)
Én este locsolok.Most már tényleg muszáj,mert minden kiszárad különben.
Nem ismertem ezt a verset.:( Nahát! Szégyen.:(

Fróni írta...

Én szerencsére amióta Áronkám megszületett fel tudok kelni(muszáj volt) :) Nem szégyen, hogy nem ismerted...nem kell tudnunk minden verséről. Szerencsére bőség van a magyar költészetben és az iskolában csak a legfontosabb verseket tanítják.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...